Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
MAG HÓ ALATT - Stószi jegyzetek
felén nem volt szabad produkálni és felmutatni. ,,Az előnyöket — írja Gömöry —, amiket a csehszlovák törvények biztosítottak a magyarságnak, nem vették igénybe." És mindezt azért, hogy a sérelmi politikát a végtelenségig folytathassák, hogy így ,,a magyar kormány revíziós politikájának jogosultságát támogathassák". A szlovenszkói magyar kultúra e vonalon vesztegzár alá került, önmaga légüres terébe, és így menthetetlenül megfulladt. Amikor egy pártgyűlésen Sziklay Ferenc, a kultúrreferens e lehetetlen helyzet, ez üresjárat ellen berzenkedett, Szüllő Géza ráreccsentett: ,,Vedd tudomásul, neked az a feladatod, hogy ne csinálj semmit!" Gömöry ezt a szörnyűséget a maga szerény módján így kommentálja: Ez a kijelentés fényt vetett arra a politikára, amelyet bátran népellenes politikának nevezhetünk." A Szentiváni Kúria néven ismert mozgalomnak egyik spiritus rectora Szüllő Géza volt. A Kúria, kvaterka, kultúra megfogalmazást nem utolsósorban a Szüllő-mentalitás határozta meg. A kúria fogalmat ezen a fokon el kellett marasztalni. Sommás kijelentés, kollektív ítélet azonban mindig sántít. Kivételek mindig vannak és adódnak. Sokszor úgy éreztem: az ítélet nem általánosítható. Voltak idők, és voltak még a mi időnkben is kúriák, melyek nem eshetnek e kirekesztés alá. A magyar irodalom hőskora elválaszthatatlan ez udvarházak lakóitól, és a végpontot e nemesi társadalom egyik sarja, Remenyik Zsigmond Bűntudat címen még Horthy-Magyarországon kodifikálta, hitelesítette a korszerűtlenséget, és ezzel utat nyitott a katarzisnak, a változásnak, a felcsatlakozásnak: a néppolitika vállalásának. Amióta Gömöry János Szüllő-adalékát olvastam — a reakciós nihilizmusnak e prepotenciás megfogalmazását —, nincsenek aggályaim és viszolygásaim. A Szüllők kúria-anakronizmusa döntő igazolást nyert. Az ítélet jogerős! SZALATNAI REZSŐ, aki Gömöry könyvének meleg hangú, korba ágyazott bevezetőjét írta — hatvanéves. Szalatnai — noha 1948 óta Budapesten él — annyira tartozéka ma is a szlovákiai magyar irodalomnak, hogy 312