Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Stószi jegyzetek

legpéldamutatóbb szlovákiai vox humana. Ki harcolhatott volna nagyobb joggal az első republikában a magyar nyelv jogaiért és a magyar iskolák érdekében, mint az a pedagógus, aki a régi Magyarországon az evangélikusok Tiszán inneni kerület közgyűlésén egyedül szállt síkra azért, hogy az eperjesi teológiában és tanítóképzőben fakultatív tantárgyként tanítsák a szlovák nyelvet is, és akit ezért nyilvánosan lehazaárulóztak! Amikor Horthyék következetes politikával mindent meggyaláztak, ami itt a vox humanát jelentette, annyira, hogy — mint írja — ,,a magyarországi politika térhódításától kellett féltenünk a visszacsatolt terület népének sorsát", újra Gömöry János volt az, aki e vox humana becsületéért az egykori szlovenszkói magyar írókat a pesti Pilvax kávéházba összehívta. Ez ankét — melynek határozatait felterjesztették a kormányhoz — egyik legfontosabb pontja így hangzik: „Követeljük a hazai kisebbségek jogainak és kötelességeinek alkotmányos úton való rendezését, és hogy szlovák ügyekben olyanok, akik nem éltek a Felvidéken, és nemzetiségi érzékkel nem rendelkeznek, ne szerepeljenek." Amikor semmi sem használt, és a dolgok egyre rosszabbodtak, Gömöry minden állásáról és tisztségéről lemondott. És ez az ember — akiért az antifasiszták szövetsége is kiállt — lett majd nyolcvanéves korában a kitelepítés áldozata! ,,Az igazi és nem karrierista szlovákok" bűntudatának Dr. Vladimír Čobrda püspök adott akkor hangot az evangélikus egyház egyetemes közgyűlésén: ,,Nem sikerült mentesítenünk a kitelepítés alól... a mindig, mindenben becsületes és a csehszlovák állammal szemben lojális férfit. . . olyan hiteles adatok szolgáltatásával, amiket feltétlenül figyelembe kellett volna venniök az intéző köröknek, ha nem érvényesültek volna bűnös hatások, személyi kérdések, vagyoni érdekek . . Mindezt elmondani, úgy érzem, kötelességem volt." Gömöry Jánosnak az e^ő republikában állandóan kétfelé kellett hadakoznia: az államraison és a hivatalos magyar pártok üres, terméketlen passzivitása ellen. Könyvében ez utóbbiról oly adalékkal szolgál, mely fricskázó cinizmusában páratlan. A két magyar ellenzéki pártnak volt egy ún. közös kultúrreferátusa, mely azonban eleve és elvből terméketlenségre, tétlenségre volt ítélve. Tényleges kulturális eredményeket e retrográd politika tér311