Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Stószi jegyzetek

STÓSZI JEGYZETEK 1964 KÖZEPÉIG, tehát hat éven át, az Irodalmi Szemle minden számában jött egy írásom. A „főmunkatárs", címének megfelelően vette ki részét a munkából. Aztán — egy kis személyi jegyzeten kívül — egyszerre: semmi. Hiába ígértem és vállaltam a cikkeket, a határidő leteltével üresen és újabb ígérgetéssel állíthattam csak be. A kórházból egy fél éve jöttem el, azt hittem, hogy úgy, mint máskor, újra belelendülök a munkába. De most ijedten figyelem magam: nem megy! És mennyi adósság, tartozás vár törlesztésre. És sürgetik, és várják. Szerkesztők és olvasók és írók könyveikkel a kritikust és az események a közírót. És megkezdett munkák a folytatást. Az Európa elrablása első kötetként került a kiadóhoz; mikor lesz e sorvasztó tehetetlenségből második kötet? És Ady igaza? A szlovákiai magyar költészeti antológiához írandó bevezetőt — mely költészetet és kritikust egyformán summázhatott volna — le kellett mondanom: nem vállalhattam. Nyomasztó bizonytalanság! Valami megoldást kell találni, a szükségből erényt csinálni. Űgy dolgozni, írni, hogy az ne nagyon fogyasszon erőt, és mégis nyoma legyen a mondandónak. A napló a magától ígérkező forma, de ez is állandósultságot jelent: kitartást igényel. Marad a jegyzet. Valami eszembe jut: leírom; olvasok egy könyvet: lényegét szavakba foglalom; az újságban megkap egy hír: lerögzítem. Egyszer már megpróbáltam. A Magyar Napban 1936 és 1938 között volt egy ilyen rovatom Mai jegyzetek címmel. De akkor emellett még mást is írtam. Most a jegyzet — a mentő lehetőség. Ragadjuk meg a kötelet. Fel! FÖLDESS Y GYULA sincs már az élők sorában. Az Ady-generáció nagy öregei egymás után halnak: Barta Lajos, Pór Bertalan és most a kilencvenéves Földessy 20* 307