Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
MAG HÓ ALATT - Stószi látogatások- beszélgetések - II. Új Szó
életszínt demonstrál: valami újat produkál, „modern" lesz. És itt van egy veszélyes buktató: az „új" álarcában, a modernség jelmezében a dekadencia, a hanyatlás színei és hangjai lopakodnak be művészbe, íróba csakúgy, mint a nézőbe és olvasóba. Csak az a kísérletezés lehet pozitív, mely a valóság talajában gyökerezik. A dadaizmus, az expresszionizmus, az absztraktizmus és a szürrealizmus tegnap forradalmi jelenségek lehettek, mert ellenállást fejeztek ki a tőkés életszemlélettel szemben, tiltakozást az imperialista háborúk ellen. Nem lehet véletlen, hogy az antifasizmus nagy írói miért épp a tegnapi kísérletezők soraiból kerültek ki. Költők kísérletezése konkrét távlati cél nélkül: semmis. Izgalmas játék csupán. A legégetőbb, legaktuálisabb írói feladatot fentebb kijelöltük. Ifjú költőink kísérletezzenek: ez nem csupán joguk, de kötelességük is. Ám ha kísérletezéseik nem állnak arányban a konkrét korproblémák vállalásával, hangsúlyozásával, akkor légüres térbe kerülnek és menthetetlenül elhalnak. A valóság kikerülése reálisan bosszulja meg magát. A líra és a realizmus összefüggése megbonthatatlan. A Harmadvirágzás 1954-es névadó cikkében Alfred Döblint idéztem: „A költészet előfeltétele a realitást felfogó, átlagon felüli éles szem és érzék. Természetszerűen, mert a költészet a valóságból nő ki, és a realitást soha el nem hagyja." 6. Megjelent művei közül melyik áll Fábry elvtárshoz a legközelebb? Kérdezz meg egy anyát: melyik gyermekét szereti a legjobban? Tud-e, mer-e különbséget tenni? Egy esetben talán. Ha valamelyiket igazságtalanság éri, vagy nincs szerencséje az életben, és így azt dédelgetőbben kell melengetni, vigasztalni, mellre ölelni. Nekem is van egy ilyen „lelkemtől, lelkedzett gyönyörű magzatom", a talán soha meg nem jelenő, 1946-ban írt A vádlott megszólal, mely igazságot kérőn, szinte mentő sikolyként — és hiába — tört elő az akkori magyar elnémítottságból. A Palackpostára se mosolygott a szerencse. Noha „hagyatéki letét" volt, mégis durva-csonkítottan és idegen átírásokkal jelent meg. 306