Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Stószi látogatások- beszélgetések - II. Új Szó

a vox humana lényegét. A vox humana magatar­tásforma, állásfoglalás dolga. Erkölcsi kri­térium, morális elsődlegesség. író, kritikus morális elkö­telezettségének kikeriilhetetlensége. A szellem: er­kölcs. Akárhogy és akárhonnan közelítsem meg a vox humana titkát, a végeredmény, a végszó mindig erre rímel: a szel­lem: erkölcs. Mit jelent ez egy kritikus esetében? íme, itt fekszenek a papírok, épp Gaál Gábor Válogatott írásainak első kötetéről írok cikket, mellyel már egy fél éve tartozom a szegedi Tiszatájnak. Itt rögzítem ezt a Gaál Gábor idé­zetet: ,,A kritikus nem az élvező egyéni, hanem a közössé­get tiszta céljaiért küzdő emberi szellem képviselője." Ahol a kritikus, az író az emberségi közös célokat elejti, ott kivédhetetlenül az antihumánum útjára téved. Ez felelet­ként arra a kérdésre is érvényes, hogy a vox humana pályámon milyen többlettel gyarapodott. Ami az „einber­irodalommal" kezdődött, az következetesen csak a szocia­lista humanizmusba torkollhatott. A vox humanához való hűség csak állandó, érlelődő folyamatosságban képzelhető el. A vox humana törés nélküli állandósultság, és ez a töretlenség adja és hozza a többletet: a kiérést. A vox humana — úgy gondolom — az író nélkü­lözhetetlen alapállása és az irodalmi folya­matosság következetessége. Eredő és summa. 2. Az író feladatát, felelősségét, igazság­kereső harcát miben jelölné meg? Az elmondottak után ez a kérdés szinte feleslegesnek látszik. A vox humana azonban valóság, realitás. És a va­lóságirodalom (melynek alapja József Attila hites monda­ta: ,,az igazat mondd, ne csak a valódit") — konkrétumon alapul. Korunkban a feladat így szinte magától adódik. Tegnap csakúgy, mint ma. Ahogy tegnap az embertelen­ség totalitása — a fasizmus háborúja és előzményei — láthatóvá, érzékelhetővé, élővé és éltetővé tette az embert, az emberséget az embertelenségben; úgy ma — amikor napjaink baljós jelei újra az embertelenség realizálása felé nyilaznak — az emberséget, a humánumot, ezt a teg­nap bevált potenciális ellenerőt kell megint jogaiba és kö­telességeibe segíteni. 302

Next

/
Thumbnails
Contents