Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
MAG HÓ ALATT - Vallomás a rokonságról és az akadályokról
ségi kapcsolatok emberi biztosítéka. Lényege, célja változatlanul egy: emberhez méltó rokonság, rokonítás. Vox humana! A dogmatizmus, a személyi kultusz sematikusan azonosított. Prokrusztész-ágya embert torpített és emberséget gyilkolt; nem közvetített, hanem elzárt, elidegenített, közömbösített, közönyösített. Ennek utóhatásait szenvedjük és fizetjük ma! Ezért lesz minden nekifohászkodás, nekirugaszkodás jelszava: legyen végre másképp! Legyen a viszonyunk emberibb, rokonibb, testvéribb! Legyünk egymás nézői, meglátói, vigyázói. Szeretettel és aggódással, büszkeséggel és féltéssel! Ügy, ahogy az egyszer — kicsiben — már valósággá vált, és így ma példa lehetne. Magunkról beszélek: a Csehszlovákiában élő magyarság példatárából idézek. Mi egy olyan iskolát abszolváltunk, melyet mások nem jártak ki, melytől mások elestek. Itt vizsgáztunk le egy olyan szerepből, tantárgyból, melyre helyzeti adottságunk realitása predesztinált: híd voltunk, híd lehettünk és — maradtunk. A hídszerep tehervállalás, többletvállalás: az egymást vállalás tudata. A híd tartópillére voltunk és vagyunk, és ez a tartópillér mindenkinél jobban érzi és bírja a feszülést és ernyedést, és amikor befogad, átvesz, közvetít és továbbad, elvégzi azt, amire belső lényege — a közösségi tudat magas fokú feszültsége — készteti: vállal, összetart, kiegyenlít: sosem magunkért, mindig másért hirdettünk többet, mint magunk: jobb lenni ösztönünknél s másnál, s tartani minden gátomlásnál élő gátnak szívünk és agyunk. Győry Dezsőt, a szlovákiai ,,új magyarság" meghirdetőjét idéztük, de a példatár tovább fut. Jócsik Lajos tegnapi sorait olvassuk: „Eszelősei lettünk emelkedett elképzeléseinknek. Birtokon kívül éltünk, és más népek gondjait is nyakunkba vettük. Kisebbségi magyarok voltunk, és saját sorsunkon túl izgatott azok sorsa is, akik a kisebbségi helyzetet ránk kényszerítették. Van még egy példa erre a történelemben?" A példa nagyszerűsége és egyszerűsége még ma is fel292