Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vallomás a rokonságról és az akadályokról

A mi térfelünk tehertételét a Kafka-eset összegezi. Franz Kafka világirodalmi óriás és prágai volt; itt élt, velünk, köztünk. Orvosa, majd levelezőpartnere, Klopstock Róbert a tátrai szanatóriumban engem is kezelt, és abba a fekvőszékbe helyezett, melyben Kafka is feküdt: a 33-as számú volt. 1925-ben magam is írtam egy Kafka-cikket: In memoriam Franz Kafka. A kegyelettel, az emlékezéssel 1945 után azonban csúnyán bántunk: a szocialista országok irodalma a teljes negligálás tudatában dobta el magától Kafka nevét és művét. Ezt a szégyenletes tényt Sartre joggal vetette a szocialista szektor szemére: Kafka — mint hamisítvány — csak így lehetett a kisajátító tőkés Nyugat irodalmi tromfja! Ernst Fischer ugyan már évekkel előbb közreadta minden Kafka-értelmezések legjobbikát: a marxista kritika e felülmúlhatatlan remekét, mégis: a visszasajátítási eljárás csak most indult meg az idei prágai Kafka-kollokviummal. Roger Garaudy, a nagynevű francia marxista esztéta, aki Kafka művét ,,az emberi viszonylatok rej t jelkön y veként" értékeli, a Kafka-konferenciát mint „prágai tavaszt" üdvözölte, és „első fecskéről" beszélt, mely „lehetővé tette, hogy sok akadályt elhárítson, melyek eddig egy igazi nagy marxista kritika útjában állottak". Ez a prágai tavasz egy kompromittáló ignorálás felszámolása volt, jóvátétel, önkritika: a rég esedékes Kafka-rehabilitáció. Az igazi irodalmi nemzetköziség gesztusa; világirodalmi mozzanat: világrokonság, világrokonítás! Az öröm — a bűntudat-felszámolás következménye, a felszabadultság érzete, a jótett tudatának zavartalansága — azonban nem soká tartott. Jött Alfred Kurella, akinek nagyon fájt, hogy a kafkai „elidegenedési" folyamat negligálását a konferencián a sztálini személyi kultusszal — tabujával — hozták kapcsolatba, és a berlini Sonntagban egyszerre és újra negatívumba, megligálásba fordult minden pozitívum. Micsoda tavaszdermesztő, kegyetlen, embertelen fuvallat árad Kurella visszájára fordult szavaiból, amikor mondanivalója után cinikus zoológiai hasonlattal tesz pontot: ne keverjük össze a régi kastélyokban, bírósági épületekben fejjel lefelé lógó denevéreket a tavaszt hirdető fecskékkel! (Ne felejtsük el: Kafka két legnagyobb regényének a címe: A kastély és A per.) A Kafka-pert a szocialista országokban eddig is a se288