Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vallomás a rokonságról és az akadályokról

matizmus egyszeregykényelme, merev kaptafája és a dogmatizmus Prokrusztész-ágya avatta megfellebbezhetetlenné. Kurella a prágai fellebbezést — mintha közben mi sem történt és változott volna — merev pléhpofával újra visszadobta. A Kurellák megrögzöttsége, idejétmúlt rigorozitása, merev kizárólagossága és értetlensége újra bizonyítja: a dogmatizmusnak, sematizmusnak, személyi fetisizmusnak nincs semmi köze a világirodalomhoz, a világrokonsághoz, a vox humanához. Ahol még ma is szóhoz juthat, ott denevérek kísértenek, sötét középkori kellékek és valóságok: indexek, inkvizíciók, inkvizítorok! A dogmatizmus és sematizmus gyökeres felszámolása nélkül tájainkon nem virágozhat az irodalom nemzetközisége: a világirodalom mint tény és mint összehasonlító mérték. Az irodalmi nemzetköziség tényének ez ad hoc felvázolása után a magunk térfelére szűkül a kérdésfelvetés. És itt mindjárt újabb megoldhatatlanságba botlunk, mert a kérdésfelvetés már önmagában is egy lehetetlen, megengedhetetlen állapotot rögzít. Ami kézenfekvő, ami felett még disputálni sem volna szabad, mert annyira természetes és magától értetődő — a szocialista tábor íróinak és irodalmának egymás közti akadálytalansága, elkötelező ismerete — az, íme, még csak most kezd vita tárgya lenni, és mulasztásokat pótló és felszámoló óhajtás: ismerjük meg egymást! Mert nem ismerjük egymást! Nem úgy, ahogy az önmagától, noszogatás nélkül adódnék; nem annyira, hogy a világirodalom —világrokonság viszonylat törvényei szerint ebből az ismeretségből rokonságra, testvérközösségre futhatna. A szocializmus azonosító közösséget, egymást erősítő kollektív légkört jelent. Hol van ennek, minden kételyt és szorongást eloszlató irodalmi vetülete?! Az ankétok, a viták permanenciája, a jóvátételi indítványok és próbálkozások mutatják a legjobban, hogy sokan óhajtják, akarják megalapozni, kiépíteni ezt a közösségi szintet, de a megvalósítás valahogy, valahol egyre akadozik. A határsorompók, bürokratikus merevségek, sovén utóhatások mellett a kölcsönös irigységnek, a féltékenységnek is van ebben némi szerepe. Mindegyik önmagát tartja nagyobbnak és elsőnek, és ezt a legjobban úgy lehet elhitetni, ha 19 Fabry Z.: Stószi délelőttök 289