Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

Stószi előszó

mond, az általános és végérvényes igazság. E sajtó révén „az olvasók tyúkeszűekké válnak, és vérszomjasokká, mint a farkasok". A katona a legvadabb paradoxon megvalósítója: a tyúkeszű, gyáva civilből gyilkost farag! Ezt a dresszúrát nem csinálja utána senki! A katonapedagógia az állatszelídítés fordítottja, célja az embervadítás, az emberhatálytalanítás. Aki itt nem paríroz, az korbácsot kap, zárkát, börtönt. Gondoljunk a koncentrációs táborokra, és gondoljunk M. Theodorakiszra, a görög zeneszerzőre, aki saját állítása szerint Mauthausen-ciklusával azt akarta kifejezni, hogy itt magát az embert próbálták megölni. És aztán Theodorakisz maga is a görög katonai junta foglya lett, így bizonyítva, hogy a Mauthausenek ma is ott leselkednek a tábornokok háta mögött, hogy „magát az embert öljék meg". A háború csak embertelenség útján valósítható meg: a katona embertelenségi elkötelezettsége révén, és ennek előfeltétele: a civil kapitulációja. A katona ellentéte nem a civil. Ennél több kell, az kell, aminek közkeletű, de lassan feledésbe menő neve: civil kurázsi. A civil kurázsi: az önmagaddal, emberi leglényegeddel azonos kiállás, ellenállás, magatartás. Etimológiai játékkal: magadtartása, magány t art ás. És ezzel újra elértünk a magánykomplexushoz, e legfőbb írói kiváltsághoz és — elkötelezettséghez. Thomas Mann mondotta egyszer: „Az igaz művész életeleme a nyilvános magány, a magányos nyilvánosság, és ez szellemi eredetű." A szellem: erkölcs. És az erkölcs kötelez. A magány az erkölcsi magatartás egyik kiváltója és biztosítéka. „Irtsátok ki a magányos zónát az emberből, és megöltétek őt" — írta Oskar Loerke a hitlerizmus alatt dugdosott naplójában. A katonák e magányos zóna professzionista felszámolói. E zóna képzeletükben csak mint jogos ellenreakciót kiváltó bűn él, mint büntetőcella, mint a bűnhődés tere — és így is valósítják: pokollá. A katona mindig ordít, parancsol és félemlít, magányt gyaláz félelemmé, irtózattá. A táborés börtönlakókhoz a külvilág csak ez üvöltő, állati ordításon át ér el. A szoldateszka az egész embert veri bilincsbe, némaságba. Felszámolja, kinullázza, mert csak így avathatja eszközzé, szolgává, gyilkossá. Az írói magány korunkban csak ezt az elidegenített, eszközzé nyomorított és 27