Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Óndra Łysohorsky, a lah költő

nyelvet képviselhet világirodalmi fórumon és fokon. Van ebben valami felemelő, jóleső és — vigasztaló! A költészet realitása mindig nagy dolgot invokál és kodifikál! Világot teremt. Kezdetben volt a szó! És a szó szülte a tettet. A szó, mely tettre képesít, világot teremt és világokat kapcsol! Bezruč is elsőnek tudta magát: „Én vagyok az első a tesseni törzsből, az első bárd, ki a szót méri." Üjra visszakanyarodtunk Bezručhoz: a párhuzam és összehasonlítás itt elkerülhetetlen. A Bezruč-rokonság, ha tehertétel is, ugyanakkor elkötelezőn egyenlítő mértéket is jelent. Az összehasonlításnál — az első felületes hallásra, az első menetben — a mérleg feltétlenül Bezruč javára billen: robusztus ereje, sodró lendülete megejt és fogva tart. De a feszültség görcse nem oldódik,Bezruč költészete nem mozdul ki önmagából: tája, népe javából, bajából von bűvkört maga köré, mely azonban lényegében inkább átokkör, vesztegzár. Lélek az ajtón se be, se ki! Ez a démoni holdpont a korlátja: és ez az a pont, ahol Lysohorsky túllendült rajta: túlhalad és túlmutat: „Ha a világ képét vagy lah földem festem, nem szül különbséget azonos szándék." Bezruč, kinek versei hullákkal és öngyilkosságokkal terhesek, úgy mellre ölelte, mellre szívta a szegénység bajait, hogy elfúlt a lélegzete; annyira megmakacsolta magát bűvkörében, hogy észre sem vette a kicsinyes és kicsinyítő buktatókat. Csak Lysohorsky olvasásakor világosodik meg az értelme annak, amit Fuchs Bezruč mínuszaként rótt fel: antiszemitizmusa és botfülűsége a Szovjetunió felé. A Bezruč —Lysohorsky párhuzam: adottsági azonosság. Pontosan ugyanazon táj szépségét és ugyanazon emberek keservét éneklik, mondják és tudatosítják. Még a. helynevek is egyeznek: Ostrava, Vítkovice, Frýdek, Hlučín, Bohumín, Těšín és e táj folyója — az Ostravice — csakúgy lényeges kellék mindkét költőnél, akárcsak e vidék főszereplője, rabszolgája, lázadója: a bányász vagy a közös ős: Óndraš. Az igazságtalanság, ami ellen küzdenek, a kizsákmányolás: egy Lysohorsky első verseskötetének (1934) előszavában írta a feledhetetlen cseh kritikus, F. X. Šalda: „Lysohorsky Prágát vádolja: az ú j rezsimet, ahogy egykor Petr Bezruč a régit." De különbség mégis 274