Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

Stószi előszó

A háború a hatalom kiteljesítése, kíméletlensége, sza­dizmusa, perverz élvezése, terrorja és zsarnoksága. És a katona mindezek célja és eszköze, alanya és tárgya: valósága, valósítója. A katona: az agresszivitást realizáló prepotencia. A katona: a háború. És a háború: a gyilkos­ság törvényeinek szentesítése, gyakorlása. A háború: az embertelenség eszkalációja! Az atombomba: a létra utolsó foka! Csak össze kell hasonlítani a két világháborút. Az első­ben még kölcsönösen tisztelték a foglyot, a másodikban a németek már dühödt tudatossággal gyilkolták nemcsak a foglyot, de az otthonából, idegenből milliószámra gáz­halálra hurcolt civilt is. A genfi konvenció és a hágai cikkelyek ma már nevetséges papírrongyok. A modern háború nem ismeri a hadüzenetet. Ezt a tényt Katzenbach, amerikai szenátor jelentette ki a szenátusban: ,,Űgy vé­lem, a háború megüzenése a nemzetközi színtéren divatját múlta" ( Die Presse — Wien, 1967. aug. 21.) A dolgok a szoldateszka jóvoltából csak ide fejlődhettek: a hadüzenet civil jogszokássá avult, anakronizmussá. El vele! Ahol a katona jogát, gátlástalanságát, kíméletlenségét ilyen nyíltan, rezignáltán vagy diadalmasan lehet mani­fesztálni, ott a háború iili diadalát. Nincs béke az olajfák alatt: az olasz filmcím mára általános érvényű lett: nincs béke az olajfák alatt, nincs a liánok és pálmafák alatt, nincs a ciprusok, a fenyők és tölgyek alatt. Gyilkosok járnak közöttünk: békegyilkosok Aki a béke ellen van, az az ember, az élet ellen van: ezer vagy millió bombahalál neki nem halál. És az élet él, és élni akar, és ez az élet csak békében és békével biztosítható. A háború ma: a min­den s mindenki halála. Az amerikai Linus Pauling, a két­szeres Nobel-díjas professzor, épp e napokban jelentette ki, hogy a világon felhalmozott fegyverek együttes tűzereje százötvenszer nagyobb, mint amennyi elég lenne az egész emberiség megsemmisítésére. És az érdekelt emberiség nyu­godtan elengedi füle mellett a halálos intést. A szoldateszkát, a militarizmust, a háborút a civil köny­nyelműsége, közönye élteti. Birkabárgyúsága és nyájgyá­vasága az adott pillanatban akadálytalanul tereli a kato­nák táborába, hogy ott vak, érzéketlen gyilkossá vadítsák. Erre az egyetlen feladatra preparálják, predesztinálják jó előre. Amit Erich Kuby a nyugatnémet Springer-sajtóról 26

Next

/
Thumbnails
Contents