Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Állatregény és fasizmus

ban — is kodifikálni igyekszik. A náci bűnök, tehát a fasiszta barbarizmus elévülésének kimondása csak természetes következménye a lelkekben már végbement vagy végbemenő feledési és közönyfolyamatnak. Ahogy Hitlert csak a fasizmusra érett németség hozhatta létre, úgy az elévülést is a fásultság élteti, és a mindent feledő közöny realizálja és — aktivizálja ismétlési kényszerré, minden mindegy folyamattá: újjá, sosevolttá, kirobbanó megállíthatatlansággá, sorssá, „elemi törvénnyé", háborúvá. És így szinte önmagától adódik korunk legparadoxabb jelensége: épp a mindent feledők és közönyösek lesznek holnap az új háborúk gátlástalan igenlői, hurrázói és — ágyútöltelékei, áldozatai! Mintha lelkűkből, tudatukból, emlékezetükből valami gigászi pumpa kiszivattyúzott volna minden borzalomemléket, hogy e légüres teret aztán elterpeszkedőn újra birtokba vegye és kitöltse az új háború mámora, parancsa és gátlástalansága. A feledés, a közöny és az elévülés akadálylikvidáló tényezők lesznek: az új háború rohama előtt tisztára, makulátlanná kell seperni a terepet. Tagadhatatlan: az emberek, az olvasók nem akarnak tudni, hallani és olvasni háborúról, tegnapi bombázásokról, bujdosásokról, lágerpoklokról, halálmenetekről, gázhullákról és égető kemencékről. A fiatalok meg sem értik, fel sem fogják, hogy mi mindent jelentettek e szavak, és mégis — és épp azért — kész eszközei lesznek minden restauratív kísérletnek, háborús kalandnak. A legújabb bécsi események, a katolikus neonáci Borodajkewycz professzor köré tömörülő, tüntető, Auschwitzot éltető és áhítozó diákok, akik nyíltan és akadálytalanul halálra taposhatták az utcán az öreg szocialista Ernst Kirchwegert, mindennél jobban mutatják, hányat ütött az óra. A tagadhatatlan „elévülési" folyamat — mely valójában felélesztő funkciót teljesít — az antifasiszta irodalmat felfokozottságra mozgósítja a megfoghatatlan ellenség ellen: a közöny falát kell rohamozni és lerombolni. Az antifasizmus sokezres, száznyelvű, leleplező, vádoló és figyelmeztető dokumentumirodalma az évek folyamán valahogy sterillé vált, és az olvasók rezisztenciájába ütközik. Itt és most csak egy segít: az antifasizmus könyveit olyan feszítőerővel kell telíteni, melyeknek átütő 219