Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Állatregény és fasizmus

hatása kivédhetetlen, ellenálló magatartása ingathatatlan és érvelése cáfolhatatlan. Mai fokon az antifasizmus irodalmi és művészeti megnyilatkozásai csak erkölcsi realizmusukban és minőségi felfokozottságukban hatnak. A mércét minden másnál és eddiginél magasabbra kell tűzni. Az antifasizmus — létfontosságú — világirodalmi igényéről és elkötelezettségéről van itt szó. A témaválasztás és megoldás, a tartalom és forma adekvát minőségi hőfoka itt maga az elengedhetetlen előfeltétel és próbatét. Üjat kell tudni mondani és másképp, mint eddig. A témát úgy kell variálni, hogy az — az író és művész egyéni, egyszeri rögzítése útján — ne veszítsen kollektív értelméből, de világképpé és világképzetté fokozódjék. Nem véletlen, hogy két évtized múltán ez időtávlat összeesik a minőségi követelménnyel, és hogy ez az egyidejű kettősség kvalitáseredményeket mutathat fel. A nyugatnémet Gruppe 47 főkövetelménye kezdettől a minőségi kvalifikáció volt. A legfontosabb és legújabb keletnémet antifasiszta regények — Ernst Fühmann: A zsidóautó; Günter de Bruyn: A mélyút; Dieter Noll: Werner Holt kalandjai — az elsodort német háborús ifjúság felidézésével és buktatókkal teli éducation-jával sugallják a változás és változtatás muszáj át. Az újvidéki borzalom csak ma — Cseres Tibor útján — kapott irodalmi és talán világirodalmi adekvációt. Néha elég egy jó ötlet vagy cím és annak következetes szuggesztiója (Mňačko: A halál neve Engelchen). Van úgy, hogy világirodalmi címek minőségi követelménnyel és eredménnyel adaptálódnak (Rómeó, Júlia és a sötétség: Otčenášek, Antigone: Karvaš), Sánta Ferenc a címben apokalipszist idéz (Az ötödik pecsét), de a felidézett rettenet köznapi emberek hősi realitásával az olvasóban elkerülhetetlenül himnusszá fokozódik: az ember jó! A hóhérok játékos bestialitással áldozataikra hárítják a bírószerepet, és ez az áttételes megoldás kiirthatatlan nyomokat hagy áldozatban és olvasóban. (E körbe tartozik a nyugatnémet Lenz egyik drámája, és a jugoszláv Mirko Božič rádiójátéka: Az igazságtevő.) Az időbeli távlat és a minőségi követelmény szinte kötelezővé teszi a kétsíkúságot. A távlatnyeréssel a kétsíkúság önmagától realizálódott. Palotai Boris regénye — A madarak elhallgattak — ezt éppúgy bizonyítja, mint 220