Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények
Ács Kálmán önvívódása kollektív értelmű, de alátámasztása esetleges. Ki áll mellette, ki a partnere, ha kilép monológjából? Egy negatívum: Györké Anti. íme, az utolsó mondatok. Györké Anti issza a méregerős szilvapálinkát, és szól: ,, — Ne búsulj, megmarad a fiad. Igyál, sose halunk meg. Keserűség és undor fog el. Megmarad, felgyógyul . . . nem hiszem, nem tudom elhinni olyan embernek, akinek száján ennyire súlyát veszti a szó. Mindegy, hogy mit mond, vigasztal vagy szomorít, egyre megy. Szeretném, nagyon szeretném, de nem tudom elhinni Györké Antinak, hogy életben marad a fiam." És ez a vívódás és ez a kétely, amíg csak a Györké Antikat látjuk és tudjuk, nem oszlik, nem oldódik. Az ilyen emberek nem lehetnek támaszok, ellenhatások, bizonyosságok a vészben, a prevencióban. A Györké Antiknak nincs hite, hitele. E negatívumból, hogy, miként adódhat továbbvezető út? Ács Kálmán elveszett poszton áll. A látszat, a szereposztás legalábbis ezt mutatja, de az író és a regény egy más partnerre gondol és épít. A továbbvivő tényező e regényben maga az olvasó. Nem véletlenül mondottuk mindjárt bevezetőül: az író e regényben olvasót provokál. Az olvasó a monodráma legtermészetesebb partnere. Sok ez, és mégis kevés. Regényt tartunk a kezünkben: a teljesség, a teljesítés műfaját. A regénynek témamondanivalója van, meséje, története: áradása és apálymedre, előre- és visszafutó erő- és lélekvonala. A regénynek szétáradó és összemesélő anyaga van: események ágazatán bogozza ki mondanivalóját. A tegnapnak megvan a története, a mába robbanó gránátnál keresve sem lehet jobb és beszédesebb összekötő kapcsot találni: összetartó folyamatosságot, megszakíthatatlanságot, kontinuitást. De ez a kapocs itt csak olvasót talál, olvasót provokál. Megtalálja-e, kimondja-e valójában a választ az olvasó?! Az olvasó — nagy hányadában — kényelmes és elkényeztetett: a szájába kell rágni a feleletet vagy legalábbis a partneri végszót. Példa kell neki, modell, félreérthetetlen, félremagyarázhatatlan mese, teljes példázat. Ezért fontos a regénytotalitás: a teljesség mondanivalója, a kapcsolódás története, tartalma, egésze. A regény a kollektivitás műfaja. Mindenkié. Mindenkihez kell tudni szólnia. A regény az író és olvasó legszélesebb találkozási felülete. Múltat 212