Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

és jövőt köt össze a jelen síkján. A tegnapot a ma történésébe ágyazni: ez maradt itt el. Az intés, az intelem, az óvás és a féltés, a szájba rágott tanulságvonás, a moralitás — ha ágy tetszik --, a publicisztikai summázás regényben — kevés: „Elégtételt csak a holnap adhat. A háború tengernyi tragédiájáért csak a holnap kárpótolhat. Hamar felejtenek az emberek." Az író e provokáló viszonylatban csak akkor éri el a célját, ha az olvasó igazi partner. És az igazi partner: az emberség embere. Aki közönyös az életben, az a háború bacilushordozója lesz: a háborúval szembeni közönyt éli, élteti és biztosítja. A háború igaz ellentéte a legtermészetesebb emberi magatartás: az életszeretet. Az életszerető ember nem tűrheti, hogy a háború továbbra is emberkisebbítő, életkisemmiző zsarnok lehessen: „Az Élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek." Csak a nagybetűs Élet legnagyobb magyar szerelmese — Ady Endre — lehetett a háború legnagyobb vétója! E napokban Mňačko filmjének, A halál neue Engelchen egyik pesti kritikájában olvastam e lényegkifejezést: „előresegítő nyugtalanság". Dobos regényére is illik e találó meghatározás: előresegítő nyugtalanságról van itt szó és — mint provokációs lényeg — előresegítő nyugtalanít á s r ó 1. Dobos elsősorban olvasót nyugtalanít, olvasót provokál. Ez a mínusza, de egyben plusza is. Ami elvész a réven, megtérül a vámon. Aki napjainkban a háborús közöny leülepedettségét piszkálja meg, az mindenképpen a legaktuálisabb szükségtettel nyugtathatja írói és emberi lelkiismeretét. Hogy ez valójában mit is jelent, azt Josef Reding nyugatnémet író sorain mérhetjük le: „Ha a jelenkor szerzőire bizonyos általános szégyenérzet jellemző, ez abból adódik, hogy az utóbbi évtizedek irodalma gyenge volt útját állni a háborúnak és annak, hogy szellemellenes erők jussanak hatalomra." Az irodalmi, sőt a társadalmi tudat kialakulásának szégyenítő akadálya az a tény, hogy az olvasók nagy része még a szocialista táborban is unottan, ijedten, sőt undorral csapja be a háborús regények fedelét. író, ki mégis vállalkozik a háború veszélypermanenciájának tudatosítására, éberségre intő gesztusára, és újra és újra nekitámad a közönynek: valóságos hőstettet visz véghez; egy