Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

ÚJ SZLOVÁKIAI MAGYAR REGÉNYEK 1 Irodalmunkban 1963 a regény esztendeje volt. Ez a talán még sose adódott véletlen egybefogásra, összevetésre készteti és kényszeríti a kritikust. Ha együttes tárgyalásra torlódnak össze egyműfajú könyvek, akkor ezek egymást tükrözik, vizsgáztatják, erősítik vagy gyengítik. Az egyiknek hibája a másik erényeiben nagyobbra nő, és megfordítva: az erény a hiba szomszédságában válik érzékelhetőbbé és láthatóbbá. Petrőci Bálint regénye — Haláruáros* — szenvedi meg a legjobban ezt az önműködőn értékelő, összehasonlító és tükröző szomszédságot: túl sok papirost lapozunk, és keveset nyerünk vele. Egyszer — Igno'us megállapítása nyomán — már írtam arról, hogy kétféle regény van: lettregény és csinált regény. Petrőci könyve a csinált regény példája. Petrőci Bálint novellaíróként kezdte. Tökéleteset nem alkotott, ezt mindig megakadályozta az elsődleges markolás, az újságíró keze. Két novellás könyve után a regény határozott fejlődésről tanúskodik. Már nem pillanatfelvételek sorozatából él, de egységet próbál összefogni. Igyekezete, szándéka nyilvánvaló, pártossága, eszmei tisztázottsága kimutatható, de a regény egészében megint csak elsődleges markolás eredménye. Olvasmányos felületmegoldás, mely mélyebb nézésre — minden szín- és hangkavargása ellenére is — elfakul, elszürkül. A problémaregényből egy érdekfeszítő regény született, részleteiben eltúlzott és felfokozott, és ez a szocialista realizmus szempontjából hitelrontón hat vissza a regény egészére. A téma, a cím — Határváros — a geográfiai adottságon túl önmagától kínálkozó fókusz, mely összevonva summázhat különböző dolgokat, problémákat, és így láthatóvá tehet nemzetiségi és társadalmi különbségeket és összetevőket. A határváros keresztező pont, ahol mindkét oldalról összefutnak a vonatok. Minden állapot, folyamat és * Szlovákiai Szépirodalmi könyvkiadó, Bratislava 1953 12* 179