Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények
kérdés itt fokozottan, kiélezetten vár feleletre, megoldásra. Regény ilyen összegező pontnál alkalmasabb adottságot és lehetőséget nem kívánhat. René Schickele legjobb, legmaradandóbb regénye nem véletlenül lett épp Elzász-trilógiája (Ein Erbe am Rhein). Gyújtó-, gyűjtőpontnál, kereszteződésnél nincs jobb helyzeti adottság, hisz a regény a teljesség műfaja, egy probléma megoldásra érett kifejezése. A regény: teljesség. És ez nemcsak anyagteljességet és tématotalitást jelent, hanem mélyig érő problémateljességet. És ez a neheze, ez a lényege a regénymegoldásnak. Petrőci a könnyítést választotta, és nem vette észre, hogy épp ezzel került ingatag talajra. Egy korterhes időpontra koncentrált, de az itt szükséges sűrítés és arányosítás helyett szokványképzetekkel operált, és végeredményében egy sematikus képletet vezetett le. Amikor kéziratban olvastam regényét, felfedtem láthatón kiütköző veszélypontjait, melyek valahogy már a ponyvaregény határát súrolták. Tanácsokat adtam, megjelöltem a feltétlenül kiirtandó ponyvarészeket. Petrőci meg is fogadta tanácsomat, és néhány helyen az általam ponyvának, sőt pornográfiának minősített részeket el is hagyta vagy átírta, és mégis, ma, amikor a regényt könyv alakjában olvasom, a viszolygó érzés csak nem akar oldódni: a részoperáció nem sokat segített. A baj oka tehát mélyebben rejtőzik és gyökerezik. Petrőci regénye: korregény. A korregény próbája és eldöntője: area1 i z m u s. A realista regényt valóságértéke és valószínűségi foka méri. A szocialista regény kétszeresen elkötelezett valósághűség. A korregény, mint szocialista realizmus, nem tűr általánosító könnyítést, magától adódó sablont és kínálkozó sémát. Ugyanakkor a regény szociális témája önmaga felmentvénye. A kritika elsősorban valóságvizsgálat és — minőségi vizsga. Petrőci regényét olvasva, hibáit érzékelve, azonmód felgyúlt bennem az emlékeztető asszociáció: egyszer — épp harminc éve — már szembekerültem hasonló problémával, hasonló regényhibával. 1934-ben a Korunk ban a szocialista regények igénymértékeként „puritán realizmust" sürgettem. Anna Seghers, Adam Scharrer, Ludwig Renn regényeivel szemben, melyek megalkotásukban — tehát tartalmi és formai egyezésükben — dokumentumerejűen hatottak, elmarasztaltam Gergely Sándornak moszkvai 180