Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

Stószi előszó

Szeretek idézni, de ez, itt és most egy pro domo írásban valahogy idegen testként, szinte kirívóan hat. Pedig nem az, mert ha valaki vagy valami a lényeget jobban találja el, mint jómagam, akkor alkalmazása megbocsátható, sőt köszönettel kell fogadni a külső segítséget. Az idézet fontos kellék mindenképpen. Karinthyt egyszer megkérdezték, mit csinál Füst Milán. ,,Egy hosszabb idézeten dolgozik." Fején találta a szöget: az idézeten tényleg dolgozni kell. El kell találni ízét, értelmét, alkalmazása, beszúrása helyét és idejét. Frappáns idézetnél a kommentár elhalványul, de az ügy egésze nyer vele: egy fontos koronatanú eldöntheti a per menetét. A citátum nem pótszer, és nem könnyítés. A hivatásos borkóstoló is több fajtát ízlel: kié legyen a díj, az igazság. Kóstolgatni kell az idézetet is: elvetni, kiköpni, vagy lenyelni, bekebelezni, hogy vérré válják a vérben, test legyen a testben: törvényes adoptáció, pozitív módon egybehangolt mondanivaló. Az idézet az író magányában maga a nélkülözhetetlenség. Itt az idézet keresett, áhított, megbecsült társ és felmérhetetlen segítség: eligazító útjelző. Az idézet a magányban a világ jelenléte: igazoló, hitelesítő — dokumentum erejű — tanúság és tanulság. A magány szigom bíró: kirekeszt, de be is fogad. A magány jó barát: az író nincs egyedül, mert a mű szempontjából szinte kiváltságos helyzetbe kerül. A magány az író egyik legnagyobb privilégiuma. Igazában csak kevesen élnek vele, de visszaélni sem szabad vele: nem szabad elefántcsonttoronnyá faragni. A magány az írói munka, az alkotás ideális előfeltétele, alaptétele: maga a koncentráció adottsága, kiváltója. Nem korlát, de felfokozás. Amikor Nietzsche azt mondja: ,,Az igazi magány ott van egy nagy műben", akkor az írói magány lényegét manifesztálja. A magány sosem lehet önelégült: ez betokosodást jelentene. A magány próbál, kísérletezik, elvet, és újra kezd. Magányt nem lehet önmagával hatálytalanítani. A magány átalakul, átalakít: túlnő adottságán, más lesz, több lesz önmagánál. Ki kell törnie a többel, a többlettel másokhoz — a többséghez. Ady egyértelmű példa: De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak. 2 Fábry Z.: Stőszi délelőttök 17