Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Fiaim, csak énekeljetek!

lett teljesség: egész és egység. És nemcsak népe, nemzete. Kodály fluiduma halála pillanatában diadalmasan, igazoltan áradt világgá: nemzet lett, világ lett maga is, és mi — a mulandó test gyászolói — részesei lettünk egy nagy halál halhatatlansági eufóriájának. Egy mű teljességének lettünk örvendező csodálói: örökösei, elkötelezettjei. Kodály halhatatlansági aranyfedezete: a népével való töretlen egység. És a világ ezzel az egységgel adaptálta Kodályt. Ez volt az új és a döntő. Amit egyszer Veres Péter mondott — ,,a magyar líra és a magyar népdal nagy dolog a világon, csak még kevesen tudják" —, azt most a halála révén Kodállyal telített világ egyre jobban fogja majd érezni és igenelni. A halál gyász és sötétség. Színe: a fekete. De Kodály halálában a fekete színt áttöri, átszövi valami transzparens világosság. Tavasz, napsugár, vízcsobogás cáfolnak sötétséget, némaságot. Gyerekhang, énekhang csendül frissen, édesen, elragadóan, Kodályt magával ragadón, halálból kiragadón. Csoda? Ha van csoda, realitását — éltető paradoxonját — itt érezzük. A csoda: felfokozott, leállíthatatlan valósítás. Kodály halhatatlansága pontos számsor eredménye, tanítványok immár megszakíthatatlan egymásutánja. A legszebb, a legédesebb lánc-lánc-eszterlánc. Gyerekek biztosítják, ifjúság. Kodály elsősorban nagy nevelő volt. Ő is annak tartotta magát: mint praeceptor Hungáriáé lett praeceptor mundi. Kodály a zene életcsodájának első és legeredményesebb realizálója. És ezt csodálja és próbálja utánozni a világ. A népdal félresiklott korunkban — amikor újra romlásba készül a világ — nevelni, jobbítani és éltetni próbál. A zene mint megtartó statikus erő szállt itt szembe poklokkal. Micsoda kataklizmákból hajt ki ez a csoda? Korunkból, a rettenetből, a világháborúk századából. Radnóti undorodon, ítélőn leütött akkordja — ,,01y korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult ..." — a tegnap és a ma egyforma mottójaként állandósul. Az elaljasult embert megmenteni, felemelni: irodalom, művészet, zene ennél sorsdöntőbb szerepet nem kaphat. Ady az embert példázza, sugallja, erősíti embertelenség-próbáján. Bartók a tiszta forrás makulátlanságához hív társakat, József Attila kulcsszava rokonhangzású: „tiszta szívvel". Ember31* 163