Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - A kanadai szerkesztő

tehát azokat a szobákat, melyeket diákok részére adtak ki. A diákkamara kosztot és kvártélyt jelentett tíz hónapra a gimnazistának. Rozsnyó bányaváros volt és — iskolaváros. A kis, hatezer lakosú Rozsnyón két főgimnázium volt: a premontrei rend katolikus gimnáziuma és az evangélikus; két leánypolgárija, bányászati iskolája és katolikus papneveldéje, szemináriuma. Akkoriban még nem voltak internátusok, ki-ki ott kereste meg fészkét, ahol találta. A gimnáziumok pedellusainál ott voltak a címek, az ablakokban a hívogató cédulák. Én már készre mentem: a stószi diákok mind a Mács-kamarában laktak. Sok tanár is tartott diákot. Ezek a tanári kamarák voltak a legelőkelőbbek és legdrágábbak: földbirtokosok, dzsentri szülők, gazdag polgárok ide adták fiaikat — naturáliákkal együtt. A tanári kamara persze protekciót is jelentett, mert ezek a jómódú csemeték sokszor hadilábon álltak a gimnáziumi tudományokkal: a humaniórákkal. Bizony csak a kvártélyadó segítségével bukdácsoltak egyik osztályból a másikba. Viszont az is igaz, hogy ezek a tanár házigazdák kordában is tartották diákjaikat: tanulniuk kellett, felügyelet alatt álltak. A Mács-kamara sokkal szerényebb szálláshely volt. A Drázus partján, a Csucsomi utcában az egyik híd mellett kétablakos ház bámult az utcára. A diákkamara két ablaka — három diák kvártélya — az udvarra, a kertre nyílt. Kis ház volt, de a kert hosszú, szép és bőségesen termő; alma, körte, berzencei szilva, szőlő, jól jött diákcsemege. Rózsák és virágok nyíltak — annyi, hogy Mács néni ebből is félretehetett valamit. Volt még egy filagória: nyáron és ősszel ideális tanulóhely, és volt egy hosszú ribizlibokor-sor: ott fel-alá járva lehetett biflázni. És Mács néni, a valahai főispáni szakácsnő, a világ legjobb főzőasszonya volt: a paprikás csirke, a töltött káposzta íze még most is itt van a nyelvemen. És vasárnap délelőtt a libasült szaftjába mártott kenyér tízórai! Mács bácsi — Mács Miklós — (egyébként távoli rokona a mi Mács Józsefünknek, az írónak), kipedert bajszú járásbírósági altiszt volt. Ismerte az egész város. A Mács-kamarának híre volt, tekintélye, tradíciója. Ide hozta fel Pelsőcről az apjuk, a keménykötésű ácsmester, a két Szőke fiút: Károlyt és Pistát. Én akkor már 149