Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - A kanadai szerkesztő

nagydiák voltam: hatodikos, tehát kamarafőnök. El lehet képzelni, mi mindent kavart fel bennem Szőke Pista váratlan betoppanása. A Mács-kamara az ifjúság volt. Az első, a legszebb ifjúság: a diákkor. Meghatva nézegettük az íróasztalfiókból elővett fényképeket: a Mács-ház képeit. A két utcai ablakot, a székelyes kaput, az udvart a kamaraablakkal, a kertből most is felénk hajoltak a rózsák és a fák. Ezeket a felvételeket a rozsnyói Nemzeti Bizottság elnöke, Molnár Béla csináltatta a „rozsnyói öreg diák" számára: „Mellékelten küldünk egynéhány fényképet, melyek ugyan semmiképp sem nevezhetők művészi kivitelűnek, de úgy gondoljuk, egy-két percre kellemes érzést váltanak ki Önből." Drága, megfizethetetlen érzés volt: ifjúságidézés. És együtt néztük, idéztük Szőke Pistával. Most is nézem a fényképeket: a házat, az udvart, a kertet, de a boldog érzés megkeseredett: a Mács-kamara halottjáról, Szőke Istvánról kell írnom. Az évek során hányan laktunk a Mács-kamarában, és az évek folyamán mindössze kettővel találkoztam. Szétszéledtünk, a kamara lakóit szétvitte, széthordta az élet, korunk ember-rengése. Egyszer kanadai újságot hozott a posta: Kanadai Magyar Munkás. Főszerkesztő: Szőke István. A név nem mondott semmit. Hány Kis, Nagy, Fehér, Vörös vagy Szőke volt szerte a világban a nagy magyar hontalanságok idején! De nemsokára levél is jött, megtudtam, hogy Szőke István, a kanadai magyar főszerkesztő, nem más, mint — Szőke Pista. Csodálatosak és mégis milyen törvényszerűek az élet útjai. A Mács-kamara két volt diákja évtizedek múltán, mint egy vonalba tartozó, egy úton járó főszerkesztő köszöntött egymásra. A Kanadai Magyar Munkás és a szlovákiai Az Üt ezer kilométeres távolságokon át is egyet akartak és munkáltak: az emberiség szocializmus alapozta jobb jövőjét, emberségének biztosítását és biztosítottságát. A Kanadai Magyar Munkás cikkeket vett át Az Útból, majd később a Magyar Napból. Aztán megszakadtak a kapcsolatok: fasizmus, második világháború, majd a béke nélküli béke ... és egyszerre csak kopognak, és beállít egy idősebb, mosolygó arcú férfi, és bemutatkozik: Szőke István, majd hozzáteszi: Rozsnyó, Mács-kamara . . . Ülünk egymással szemben, nézzük egymást, és az édes diákemlékek felidézése után ránk száll a szomorúság. 150