Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Főszerkesztő Kolozsvárott - 3. A Korunk negyven éve

hetik, hogy lelkileg reflektálunk új helyzetünkre, s igyekszünk világosan megfogalmazni tennivalónkat. De ez a reflektálás csak mindnyájunk kollektív munkája lehet." A hangsúly tehát kezdettől a kollektív jelzőre esett. A Korunk soha, egy pillanatra sem akart csak erdélyi folyóirat lenni, egy a sok közül. Az utódállamok magyarságának világkapcsolatát, világszemléletét akarta megteremteni és kialakítani egy új helyzet adottságai közepette. A cél, a terv kezdettől horizonttágítón rögzítődött: ,,A Korunk programjának fontos pontja, hogy a világ, különösen pedig Európa megváltozott politikai és világnézeti helyzetképét adja az utódállamok gondolkodó magyarságának, s közreműködjön azon kulturális kapcsolatok újrakiépítésén, amelyek a magyarságot a nagy európai kultúrközösséghez fűzték." A folyóirat első száma 1925 karácsonya helyett 192(5 februárjában jelent meg. Negyven éve. A Korunk mint folyóirat azonban nem negyvenéves. Évfolyamainak száma csupán huszonöt. (A mostani 1966-os évfolyammal kezdte meg huszonötödik esztendejét.) A Korunk nemcsak tartalmában lett korunk képe, arca és történelme, de külső sorsában is. Dienes László, kinek vegyészprofesszor feleségét a kolozsvári egyetemről fasiszta román diákok tettlegesen távolították el, ez incidens után kénytelen volt Berlinbe költözni, majd 1929-ben lapját Gaál Gábornak átadni. Ezzel a lap történetének új szakasza kezdődött. Gaál Gábor lett a ,,nagy szerkesztő", az irodalomtörténeti fejezet-teremtő, kinek polgári vonalon csak a Nyugat Osvát Ernője lehetett a megfelelője. Akkor és azóta vált közös fogalommá Gaál Gábor és a Korunk. ' Művét azonban nem fejezhette be. A történelem — Hitler képében — közbeszólt. A lap ható és felvevő sugárhossza és kiterjedése egyre szűkült. Magyarországra már régen csak illegális utakon kerülhetett el. A csehszlovákiai változások is pontot tettek egy fontos és szép — a szlovákiai magyar kultúra történetéből ki nem küszöbölhető — fejezet után. Utolsó írásom az 1939-es szeptemberi számban jelent meg. Utána Illava jött, börtön, és én nem lehettem többé a Korunk csehszlovákiai szerkesztője. Maga a folyóirat 1940-ben szűnt meg. A kor történelme némította el. 139