Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Főszerkesztő Kolozsvárott - 2. A koronatanú

Gaál Gábor kritikai írásainak gyűjteménye nagy ívelésű horizontot fog be. Tárgya nemcsak a szétszóródott magyarság irodalmának egyetemessége, de a Korunk jellegéből adódón, a világirodalom is. Nincs terünk s módunk, hogy telitalálatait ugyanolyan részletesen mutassuk be, mint a fenti magyar példáknál, de azért ízelítőnek mégis bemutatunk egypárat. Karl Kraus: ,,Ki az a mai Európában, aki ennyire önzetlenül dolgozott? Ez a kérdés, illetve ez a megállapítás, ez a kivételesség Karl Kraus erkölcse, pátosza, hitele és muszája. Ezért támadhatatlan. Ezért kikezdhetetlen. Ügy élhet, ahogy követeli, és úgy is él. Es még van valamije: — talentuma." Hašek Svejk je: ,,Együgyűsége fehér folt, mely arra való, hogy észrevehetőbbé tegye körülötte a sötétséget." André Gide Pénzhamibókjáról így ír: „Fattyúké a jövő — mondja ki a szerző a végső ítéletet. A szocialista szemléletű olvasó azonban csodálkozva kérdi: Hogyan lehetséges, hogy ezek a szerencsétlenek a polgári társadalmon túl nem találtak egyéb életformát, mint a lopást, sikkasztást és gyilkosságot?" Mintha a mai huliganizmus ismerte'őjegyeire döbbennénk. A szellemi nihilizmus: erkölcsi nihilizmus. Gaál Gábor Gide apropóján előre, máig jelez: ,,A szellemi pubertás veszélyes krízise még sohasem leit ilyen kimerítő analízisben megmutatva. Az ébredő intellektus erői pazarlódnak el való és igaz feladatok hiányában." Amit József Attila a költészet hőfokán mondott ki: a valónak az igazzal való párosítása, az itt e kritikusi pedagógiában történelmi feladattá lényegül: meg kell teremteni azokat az emberi, azokat a társadalmi feltételeket, melyek változáshoz, változtatáshoz és — az atomfasizmus korában — az emberiség megmentéséhez vezetnek. És ez lehetetlen igazságra törekvés nélkül. A realizmus fogalmát nemhiába azonosítja Ernst Fischer az igazsággal: „Realisztikus minden művészet, mely az igazságot szolgálja, antirealisztikus minden, ami a valóságot meghamisítja, elködösíti és így meggyalázza." A valóság megtagadása, meghamisítása: az igazság meggyalázása! A valóságfélők hamis tanúzásra kényszerülnek. Ahol az igazság a kritérium, és a lelkiismeret jelenti az erkölcsi valóságot, ott a realizmus művészete elképzelhetetlen nagyvonalúság nélkül. A morális hőfok adekvát művészi megragadást vonz. A realizmus művészi igazsága 136