Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Főszerkesztő Kolozsvárott - 2. A koronatanú

és hatóereje a hogyanon fordul meg. A nép igazsága akkor vált láthatóvá, letagadhatatlanná, amikor az irodalom és művészet maximális erővel fogalmazta és mutatta meg. A paraszt Bruegheltől Van Goghig húzható meg egy ilyen vonal. A magyar valóságot korszerű forradalmi igazsággá Ady rögzítette eldöntőn. Amikor Gaál Gábor Szilágyi András Új pásztora ban a művészi megfogalmazást azonosítja tárgya forradalmi valóságával, a valóság— igazság—művészet viszonylat legplasztikusabb sorait hagyja ránk: ,, . . . itt, »siheder gondolatok, pásztorfiúi gondolatok, névtelen gondolatok« során keresztül egy olyan száj beszél, ahogy magyarul száj még nem beszélt soha, de idegen száj is alig?! Miért ne emeljem ki tehát, hogy itt eddig művészetszámba nem vett és művészetszámba nem érett motívumok lettek művésziekké anélkül, hogy elvesztették volna tény- és valóságerejüket! Miért ne emeljem ki, hogy itt a szocializmus kortanításainak élményalapja szövődött eposszá?! Hogy ez a Demeter ugyanúgy hőse osztályának, mint ahogy Toldi Miklós (a gyönyörű Toldi Miklós!) hőse a magáénak?! S mit mondhatok még emellett? . . . Elvégre Dante is csak a maga teljes és ellentmondás nélküli állásfoglalása miatt művészet: mert azt mondja, amit gondol, és azt gondolja, amit érez, és azt érzi, amit él. Ezért végérvényes és egész. író, téma, levegő, stílus maradék nélkül egybeesnek a becsület során." A lényeges szóhoz értünk: becsület. Becsület mint az állásfoglalás szinonimája, melyet Gaál Gábor zárójelben még a szépséggel is azonosít: ,,(A becsület a szépség)". A becsület: kulcsszó, akárcsak az egyjelentésű József Attila-i „tiszta szívvel". Jevtusenko költészetének sem véletlenül lett a „becsület" az alapszava. És ez a kulcsszó az állásfoglalás attitűdjét vonzza. A realizmusnak csak az állásfoglalás ad súlyt és hitelt. Amikor Gaál Gábor Szilágyi Andrásnál Dantét tanúztatja, akkor ez nem blaszfémia, mert ezzel és így a valóságirodalom gerincét rögzíti: az állásfoglalás kikérülhetetlenségét, elsődlegességét. A realizmus az állásfoglalás jogán, az erkölcsi magatartás erejével a legteljesebb művészetté lényegül, teret, időt és társadalmat fog egybe: a valóság igazát úgy adja és mondja, hogy valóra váljon embererősítő, javító és változtató ereje. Csak a valónak igaz megragadásával válhat az 137