Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Főszerkesztő Kolozsvárott - 2. A koronatanú

ismerettel igazolható valamely uralkodó rend valósága, addig az irodalom teli van mondanivalókkal. A nyugodt lelkiismeret pátosza csupa kritika és harc. Az irodalom minden sorában a valóság lobog mindaddig, amíg az irodalom — őszinte lehet." Ezek a sorok 1931-ben íródtak, de aktualitásukat nem vesztették el. Nem veszthették el, mert a valóságellenes irodalom ma divatnál, játéknál több: védekezés és támadás, agresszív nihilizmus és pontos stratégia. A valóságellenesség: valóságellenség. Végső fokon az írói gyávaság kéjelgő gonoszsága, mely a félelem felnagyításával és a félemlítés kíméletlenségével lúgozza ki az embert és emberséget az imperializmus — a változatlanság — javára. Mindenkori ellenszerét Gaál Gábor így írta elő: ,,Az író kötelessége megírni azt, ami napjainkban megírni való és kikövetelni történelmi időterétől és időkörnyezeté.ől mindazt, ami kikövetelni való." És e reális kikövetelés noszogatója, ellenőre: a kritikus. Szerepét, feladatbővülését, jelentőségét, azonosságát csak Gaál Gábor fedhette fel: A kritika ,,az emberi szellem legszebb vállalkozása . . . mert nagy szellemek sokszor erre tettek fel mindent. Hisz a világirodalom utolsó hullámperiódusáig úgy volt, hogy sokan csak a műalkotásokban látták viszonylag jelenvalónak az emberi élet értelmét, mélységét és szépségét is az emberi sorsnak . . . A műalkotás jelentésalakulat is . . . A kritikus csak a jelentésalakulattal szemben válik igazán bírálóvá". A kritikus ítél, kodifikál. És aki eddig recenzens, rendszerező, regisztráló volt, most mindennél nagyob feladatkört kapott: erkölcsi tényező lett, morális fenomén. Maga az állásfoglalás. Korunkban a kritikus csak való talajon, szilárd erkölcsi alapon állva lehet ítélő. És ha a kritikus szépíró felett ítél, csak úgy lehet bíró, ha ő maga is az ítélet objektumává és szubjektumává válik: mindenki másnál elkötelezettebben a valóság erkölcsi igazolójává, igazságává. Erkölcsi hitelfedezet nélkül nincs kritikus. Ő az, aki az irodalomban a valót úgy keresi, nyomozza és rögzíti, hogy annak kritériuma ne lehessen más, mint József Attila szent követelése: ,,az igazat mondd, ne csak a valódit". És ezzel máris elértünk a próbához, a bizonyossághoz: Gaál Gábor és József Attila találkozásához. József Attila 9* 131