Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Főszerkesztő Kolozsvárott - 2. A koronatanú

egyik legkoraibb értékelését, legmegkapóbb megítélését lapozzuk fel, mely e kötetben felfedezésként és újdonságként hat: eddig nem ismertük, nem ismerhettük, mert nem a Korunkban jelent meg, hanem egy kolozsvári napilapban, a Keleti Újságban. Gaál Gábor egyetlen verset ragad ki, de a vers, és e vers keretében a hangsúly — „tiszta szívvel" — József Attila legfontosabb kulcsszava. A kritikusnak Villonhoz kell visszanyúlnia, mert nem látott még „Villon óta olyan természetes, elszánt, betyári líraiságot, cigány módra, minden cifrázás nélkül, tiszta szívvel a legegyszerűbb húrokon, melyeken az imádságnak is legényes az ájtatossága, de a legényi duhajkodásnak is imás áhítatában". És ez a nagy vers, épp mert teljes és hiánytalan, nem lehet véletlen. Oka van, oka volt: „A nagy versek születése és élete felett egy biztos történeti szituáció plasztikus tisztasága áll, egyéni és társadalomtörténeti vonatkozásainak tiszta jelzésével." Gaál Gábor 1926-ban József Attila egyetlen versére hibázott rá, de ez a tudatos ráhibázás — egy sugalló rávezetés eredményeképpen — e verssel „az újabbkori magyar irodalom történetének egy vezérfejezetét vezeti be". Pontosan eltalálta: József Attilával új fejezet kezdődött, és Gaál Gábor szinte áldozó, szakrális áhítattal fordul az olvasókhoz, a próbához, a jövőhöz, a bizonyossághoz: „Vegyen az olvasó egy verset, amely egy ember és egy kor s ugyanakkor öt-hat év egy történelemből; egy az idő antennáiból vett egyetemes hallomás és vallomás és híradás; egy egész élet és világ; egy nagy vers, és ritka találat vers-gizgazok végtelen magyar cserjéseiből." Ez a korai ujjongás és történelmi felmutatás Gaál Gábor ítélő elhivatottságának, kritikai hitelének legigazoltabb aranyfedezete. A kritikus legfőbb kötelessége — és igazolásképp legszebb jutalma —, ha valahol felcsillanni látja a tehetséget, az eddig így még sosevoltat, hogy azt minden sugalló erejével az olvasókba vetítse. És Gaál Gábor ezt a kötelességjogot akkor gyakorolta, amikor egy nehéz körülmények között vergődő, történelmi küldetést realizáló folyóiratot szerkesztett, amikor az irodalom kollektív voltát, szocialista primátusát világméretben, nagy rádiuszokkal kellett regisztrálni. De csak itt és így kaphattak első megragadásukban máig érő kalkulust mindazok, akik később teljességgel igazolták a kritikus Gaál Gábor 132