Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
MAG HÓ ALATT - Főszerkesztő Kolozsvárott - 2. A koronatanú
korproblémákat igyekszik rögzíteni, felmérni és kibogozni. És ehhez egyéni meglátásnál, egyszeri megragadásnál több kell: társadalmi igazságokat csak szocialistaként, csak a marxizmus segítségével lehet kodifikálni. A koradottságokat úgy kell megragadni, hogy az apropó általános érvényű következtetéseket eredményezzen. A tegnap aktualitásában kimondott igazságának a ma és a holnap — az időteljesség — lesz a próbája. Ekkor dől el, élő örökségről van-e szó vagy csupán kegyeleti aktusról: emlékező, áldozó tisztelgésről. Amikor Gaál Gábor leírja e sorokat: ,,A kritikus nem az élvező egyéni, hanem a közösségek tiszta céljaiért küzdő emberi szellem képviselője", akkor önmaga mértékével mondja ki lényegét, és adja kezünkbe értékelésének kulcsát: példakép voltának bizonyosságát, egy élő örökség valóságát, logikáját, melyet épp a „valóság" szó és fogalom fed fel igazában. Gaál Gábor öröksége a realizmus perének elorozhatatlan tanúsága, letagadhatatlan, megtagadhatatlan tartozéka. Tegnap és ma, mindenütt és mindenkor a valóság: az irodalom próbatétje. Valóságirodalom: egyszerre és egy céllal szövegeztük a szót. Gaál Gábor élte utolsó éveiben kiadott cikkgyűjteményének címe Valóság és irodalom volt, az én soron következő könyvem, mely a Korunk anyagából válogat, Valóságirodalom címen fog megjelenni.* A Korunk a valóságirodalom számon kérője és számon tartója volt. A húszas-harmincas években az igaz érdeklődés tárgya nem a regény, hanem a biográfia, az életrajz lett. Ekkor írta Gaál Gábor: „A mai embert nem a regényvilág, de a valóságvilág érdekli. . . rájött, hogy a valóság művészi visszaadásának legalább oly nagyok a lehetőségei, mint a művészi kitalálásnak a valóság káprázatát megadni." Az irodalom válsága: a való élet válsága. A valóság állásfoglalásra kényszerít, és a polgári világot az állásfoglalás, a változás előtti menekülés jellemzi: az igazságkeresés előli elzárkózás. Gaál Gábor fogalmazásában ez így hangzik: „A polgári irodalom az egész vonalon vagy ismétel, vagy hazug, de mindenképpen valóságellenes. Valami polcra került. . . Mindaddig, amíg nyugodt lelki* Megjelent 1967-ben. (Szerk. megj.) 130