Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

Stószi előszó

Ez volt minden . . . Amikor Olga nővérem 1931-ben meghalt, azonmód feloszlattam a gazdaságot, és bérbe adtam a réteke!:: kosztom legalább biztosítva volt. Vendéglőben étkeztem, de a minden esti három deci borra nem mindig volt fedezet. Bort ivott a remete, nem pediglen tejet! És ha még ideírom mai ruhaleltáram adataiból a húsz szvettert és pulóvert, az ugyanannyi pizsamát vagy a fé'száznyi inget, akkor mi marad a szokványképzetből, a „remetéből", aki még egy inggombot sem tud maga felvarrni? ... És kávéházban táncoló remetét ugyan ki látott már? Fel kell ütni Szántó György életrajzát, a Fekete éveimet, ahol a „stószi remetéről" ír, amint az Léván a kiürült hajnali kávéházban „Kaczér Dinával balettet táncol". Még most is megvan az a szerződési űrlap, melyet egy épp ott jelenvolt színházi (vagy artista) ügynök tett elém: a prágai Alhambrába akart elkötelezni esti százkoronás honoráriummal ... És ez a szólótáncos néhány év múlva Stósz község szigorú és igazságos bírája lett, kinek megválasztását — mert a munkanélküliek választottjának tudta magát — két év múlva (!) az államszervek nem ismerték el. „A stószi magányt nem szabad remetemagánnyal összetéveszteni" — mondottam egy nyilatkozatban. Majd így folytattam: „Amíg egészségi állapotom engedte, sokat utaztam. Kassán dr. Simái Béla — ez áldott emlékű mecénás — lakása, Pozsonyban a dr. Balogh Dénes-lakás szinte második otthonom volt. És az előadások! Amikor Pozsonyból kiindulón a ruszinszkói Nagyszőllősig jártam végig hányszor az országot! És hányszor ültem börtönben, igazi cellában Kassától kezdve Illaváig! Sose voltam én társtalan! Szerelem is van a világon. Hogy nem nősültem, annak egyedüli oka a kötetlenség, az írói szabadság megőrzése, A családos embert köti a családja, szavaira jobban kell ügyelnie, szókimondását családja szenvedné meg különben. A családi állapot az írói bátorság korlátja. Az ár ellen csak egyedül lehet úszni. Kötetlenül. Nehezék, gátlás, előírás nélkül. Én szavaimmal, írásaimmal csak magamnak okozhatok gondot és bajt. Nem kell tekintettel lennem senkire és semmire. Ez a szabadság előnye és velejárója. És micsoda magány és társtalanság az, melyet jövő-menő levelek és állandó vendégjárás, látogatók cáfolnak és enyhítenek. Napirendem, időbeosztásom már három-négy or12