Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

Stószi előszó

Stósz a már Abaújba, a vízválasztó gerincvonulaton túl, eső valahai hét alsó-szepességi bányaváros egyike. Városszabadalmait maga II. Rákóczi Ferenc is megerősítette. Joggal: Mecenzéf és Stósz szuronyokat szállított, és kurucokat adott. A néme'ek elleni szabadságharcokból a mániák mindig kivették részüket; 1848/49-ben csakúgy, mint a hitlerizmus ellen. Egyszer mint magyar honvédek és szuronykovácsolók vagy szuronyköszörülők (Mecenzéf kovácsolt, Stósz köszörült), máskor mint a szlovákiai német Gauleitert, Karmasint kövekkel dobáló tüntetők, és a híres Thälmann partizánegység tagjai, makacskodó németek, akik Hitlerrel szemben még német származásukat is szégyenkezve tagadták. (Ezért nevezték őket a nácisták magyarónoknak.) Falu? A régi Magyarországnak egyedül itt voltak késgyárai. Az első köztársaságban pedig Stósz látta el a hadsereget kardokkal és tőrökkel. Stósz lakossága ma :s nagyrészt késgyári munkás. Másik nevezetessége: kétszáz méterrel magasabban fekvő klimatikus, szubalpin fürdője. Régen inkább nyaralóhely volt, főleg alföldiek látogatták. A bácskaiak magukkal hozták hordókban a bort, este a fürdői záróra miatt lejöttek a községbe, és ott mulattak reggelig a nagyvendéglőben. Ma modern szanatóriumépületek villognak a fenyőrengeiegben, és a községben egyre több villaszerű ház épül. Falusi jellegnek nyoma sincs, hacsak a csend nem az, melyet azonban nappal már az egyre növekvő autóforgalom és a motorbiciklik zaja riaszt. Nincs piszok, az utak aszfaltozva, a zsindelytetős házak egyre fogynak. Kétoldalt a patak — az itt eredő Bódva — mentén nyolcvanéves hársfasor. A stószi Unter den Linden nagyapám eszméje és műve volt. Szép is. Árnyat adó sora egyik sétahelyem. Az első hárs a ház előtt áll, a patak itt kanyarodik el a kertek mögé. És milyen a Fábry-ház? Itt is legendát kell rombolni, mert a riportok és beszámolók hol kis bogárhátú házikóról beszélnek, melynek oldalait a könyvek tömege majd kinyomja, hol vörös falú kúriáról. Tömzsi bányászházról is olvastam, pedig senki a családban nem állott kapcsolatban bányával. A ház ma — 1967-ben — épp százéves. Nagyapám — Fábry János — építtette. Hosszú, majd harmincöt méteres front, de nagy része már másoké lett, s azok e részt tel9