Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

Stószi előszó

jesen átalakították. Én az eredeti, a régi alsó végbe szorultam: a boltíves szobák védelmébe és szépségébe, téli melegébe és nyári hűvösébe. 1952 februárjában, épp azon a napon, amikor a tátrai tüdőszanatóriumban az első szívrohamot kaptam, a nehéz vizes hó benyomta a háztetőt. Utána a nem bolthajtásos, átázott és beomlott udvari szobákat likvidáltam, helyükön kis vadon nőtt: minden, ami ott magától megfogant. Most fákká terebélyesedett bodzabokrok alatt fekszem, még egy akácfa is illatozik felettem. Vörös falú kúria? A kúriaszerű épület, a boltíves, ruennyezetfestéses szobák egymagukban nem jelentenek kúriát. Még a szép és csak kívülről, egész hasábokkal fűthető nagy cserépkályha sem. (Az egyik látogató szlovákiai magyar diákcsoport rámutat a kályha homlokát díszítő és emelő magyar címerre: „Ez a családi címer?") Nagyapám gazdagon nősült: a földje gyarapodott, majd üzletekbe, vállalkozásokba bonyolódott. Negyvennyolcas nemzetőrkapitány és evangélikus esperességi egyházfelügyelő volt. Haláláról 1899-ben a Vasárnapi Újság is megemlékezett. Apám: a szivarozva vagy csibukozva és feketézve állandóan olvasó ember képe. Amire ma furcsán visszaérzek, az az a tény, hogy még olyan lapokat is járatott, mint a Szlnészeti közlöny. Ő és a két pap, az evangélikus és a katolikus, voltak a kormányellenes negyvennyolcasok (az evangélikus — Sztehlo Andor — maga is negyvennyolcas honvéd). Közösen járatták, cserélgették a lapokat, újságokat. Elemista koromban én voltam a küldönc. A Mátyás diákra, melyet útközben nézegettem, még jól emlékszem. Amikor már túl voltam Verne-en és lassan Jókain, apám egy nyáron — a német olvasás gyakorlására — a kezembe nyomta G erhart Hauptmann Hanneléjét, majd a Fuhrmann Henschelt. Csoda, ha a következő tanévben Rozsnyón, Falvi bácsi könyvesboltjában már megvettem a Takácsokat is? A Magyar Könyvtárnak e kis füzete lett az egyik döntő, kristályosító csepp: e fogantatás nélkül talán sose értem volna el a szocializmus valóságához. És jöttek egymás után az utat mutató és néha utat rekesztő könyvek, a habzsolt betűsorok: vég nélkül az egész világ. Már elemista koromban is könyveket kértem karácsonyra. Később is mindig benyújtottam kívánságlistámat. Könyvek determináltak mindig: elejétől végig. Ezért mond10