A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Első nap: A csehszlovákiai magyarság helyzete - Ferencz László: A földkérdés a csehszlovákiai magyarság életében

Már Engels igy nyilatkozott róluk: „Határozottan a kis földműves oldalán állunk; mindent megteszünk, hogy tűrhetőbben élhessen, hogy megkönnyítsük számára a szövetkezéshez való átmenetelt, hogyha elhatározza magát erre. Abban az esetben, ha még ez az elhatározás nem érett volna meg benne, igyekezni fogunk neki minél több időt nyújtani, hogy ezt a saját földjén meggondolja. Ekként fogunk cselekedni, nemcsak azért, mert lehetségesnek tartjuk az önálló kisparaszt e csatlakozását a mi oldalunkhoz, hanem a fél saját érdekében is. Minél nagyobb lesz azon parasztok száma, kiket nem hagyunk proletárrá süllyedni s kiket mi még, mint parasztokat hozunk át a mi oldalunkra, annál gyorsabban fog menni a társadalom átalakitása. Nem lenne számunkra előnyös addig várni ezzel az átalakítással, mig a kapitalizmus mindenhol kifejlődik a legutolsó következményéig, mig az utolsó kisparaszt is áldozatul esik a nagytőkés termelésnek. Azok az anyagi áldozatok, melyeket ebben az értelemben a parasztság érdekében kell majd hoznunk a társadalom eszközeiből, ugy tűnhetnek fel a kapitalista közgazdaságtan szemszögéből, mint kidobott pénz, pedig ez gyönyörű tőkebefektetés, mert lehetséges, hogy ezzel talán tizszer annyi megtakaritódik a társadalom egészben való átalakításánál. Ebben az értelemben bőkezűek lehetünk a parasztsághoz." Itt tásztán vannak lefektetve a középparasztság számára a szocialista szövetkezeti mozgalom alapjai. A kisgazdát a maga való helyzetéből kell a szocializmus felé vezetnünk, meg kell neki mutatni a szövetkezés, a kollektív birtok előnyeit, rá kell bírni arra, hogy még itt, a tőkés társadalmi rendben teremtse meg a jövő szocialista mezőgazdálkodás elemeit. Adják össze a kisgazdák szövetkezeti alapon földjeiket és kicsiny tőkéjükből vásároljanak gépeket, vezessenek be modern mezőgazdasági metódusokat. Tudjuk, hogy ez máma majdnem legyőzhetetlen akadályokba ütközik.. A pénztelenség, az eladósodás, a gazdasági romlás csak helyenként engedi meg e koncepció megvalósítását. Mégis ez az az ut, melyen a középparasztságot vezetnünk kell, ha azt akarjuk, hogy a forradalomban barátunk, a szocialista társadalomban pedig segítőtársunk legyen. A helyes szlovenszkói és kárpátaljai szocialista taktikának számolnia kell az imperialista kapitalizmus krízisével kapcsolatban előállott nagyméretű változásokkal a mezőgazdaságban s tudomásul kell vennie azt, hogy a régi „földet" jelszó lejárt, a föld fetisisztikus értékelése j megszűnőben van, a mezőgazdasági munkásság a kollek-