A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Első nap: A csehszlovákiai magyarság helyzete - Ferencz László: A földkérdés a csehszlovákiai magyarság életében

folytán még megmarad a parasztság kezeiben és a modern tőkésfüggőség s jobbágyság bizonyos neme fejlődik ki a falun. De végűi is a parasztság, miutián elvesztette létalapját, kénytelen lesz az agrártőke bérmunkásává szegődni. A racionalizálás és géptechnika azonban itt sem hagy majd neki 'nyugtot, mert kidobja őt, mint fölös munkaerőt a munkanélküliek nagy táborába. Hogy ez bekövetkezik-e, éppen azon fog múlni, vájjon az agrártársadalom e kisemmizett rétegei felismerik-e a helyes utat, mely a kollektiv, tervszerű mezőgazdaság felé vezet. Egy csákányi gazda mondotta: „A műtrágyázás és traktorozás nekünk mind nem fizetődik ki, 80 koronás műtrágya és 110 koronás búzaárak mellett ez csak az állam által támogatott mintagazdaságokban lehetséges." Több hasonló kijelentéssel találkoztam Gömörben ás. A nagy átalakulás pszichológiai előföltételei már kezdenek élni a falun. Ugy a magyar proletárdiktatúra, mint a csehszlovák földreform és az agrárkrízis erős változásokat idéztek elő a földmunkásság és parasztság helyzetében, gondolkodásában. Ezeket a változásokat megerősítik vándoraink tapasztalatai is. Jelentéseik oda konkludálnak, hogy a mezőgazdasági proletariátus már nem a föld magántulajdonán keresztül vágyódik az emberi felszabadulás után, hanem a primitiv és kisparasztgazdálkodás állati nyűge helyett az egészben hagyott nagybirtok kisajátításán keresztül képzeli el jobb jövőjét. Az agrárviszonyok fejlődése Szlovenszkón és Kárpátalján oly eltolódásokat mutat fel, mely többé-kevésbbé egy uj irányzat fölvevésének szükségességét igazolja a földkérdésben. A ,.földet" jelszó ma már nem képezheti az agrárkérdés tengelyét oly értelemben, hogy mellette a szocializmus többi követeléseinek hangoztatása az agrártársadalom számára elhalkuljon. A földkérdésnek ez a változása nemcsak a forradalmi periódusban, hanem már most is uj programot és ennek megfelelő intenzív propagandát követel az egyes agrárrétegek számára. Eépten-nyomon szemük elé kell tartani a földmunkásoknak és kisparasztoknak mindazt a hallatlan eredményt, emberi szabadságot és megélhetést, melyet az orosz parasztság a proletariátus oldalán való harccal kivívott magának. Propagálni kell a kollektiv nagyüzem gondolatát a középparasztságban lis. A szövetkezeti alapon alakuló mezőgazdasági nagyüzem gondolata nem lehet idegen annak a parasztságnak, -mely éppen a nagybirtok konkurrenciája folytán megy tönkre. II