A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)
Ötödik nap: A diákság és az ifjúmunkásság kérdései - Balázs András: Sport és kultúra az ifjumunkások életében
ják, hogy felrevezetik őket, saját erdekeikről vonják el a figyelmüket s eltakarják előttük az osztályharcot, Ma az emliitett intézmények társadalmi jelentőségét a polgári érdekeltségek jobban kihasználhatják. Számukra ez erőkoncentrálást jelent. Ahány munkást tudnak a:z egyesületeikbe bevonni, annyi erővel gyöngítik a proletariátust, sőt kétszerannyival, mert a felszippantott erőt a saját osztályérdekeik értelmében hasznosítják. Ezeknek aiz intézményeknek világosan látszó célja, hogy a munkásokat érzelmileg lekössék, szabad idejük tudatos lefoglalásával megakadályozzák, hogy azok a munkásmozgalomban részt vegyenek. S mít idéznek elő? Testvérharcot. Ugyanezekkel az intézményekkel harcolunk a testvérharcot eredményező melegágyak ellen. A formát átvesszük, de más tartalommal töltjük meg. Meg kell szerveznünk a munkásportot, amely nem a testünknek ártó versenyekre van beállítva, melyben a sportoló nem áru, akit az az egyesület vesz meg, amely többet igér érte. A sport testedzés s nem üzlet. A cserkészetből megtartjuk a mozgást, a kirándulást, játékot, éneket s mindenütt az amott jelentkező elnevelés helyett öntudatositunk. A színjátszás terén nagy feladatok várnak ránk. Munkássport, vörös cserkészcsapatok, talán énekkarok is olyanok-amilyenek voltak, de a munkásszinpad egészen uj valami számunkra. A nyár folyamán alkalmam volt tanulmányozni Berlinben a munkássportot és munkáskulturát. Egy este a Junge Garde ifjúmunkás szinpadcsoport meghívott a próbájára, mely az egyik elvtárs iakásán volt. A darab cime: Notverordnung (Szükségrendelet). A nyár folyamán hozták Németországban a szükségrendeletet s ennek alapján minden munkásakciót betiltottak, még a spartakiádot is, a munkások tömegsportünnepét. Az ifjúmunkások maguk irtak darabot a Notverordnungról, melyben kigúnyolják a szükségrendeletekkel kormányzó német bürokráciát. Végtelen egyszerűek. A megoldásban nem látnak művészi problémát, de propagandát valami ellen és valami mellett. Technikai megoldás? Egyszerű. Semmi rendezési nagyképűség. Fontos a lényeg: társadalmi realitások, mindennapi tények. Uj lényeget hoz, ezért forradalmik A színészek ifjúmunkások. Maga a játék is állásfoglalás: az osztályharc mellett a fennálló kapitalista társadalom ellen. Ha politikai kérdésben foglalnak állást: a játék politika is. Az állásfoglalás harcot jelent, a ténylegesen folyó politikai harcba való bekapcsolódást igazolja. A szereplők örülnek, hogy beszélhetnek; másutt ugy sem szabad elnyomott osztályuk mondanivalóját felszinre dobni. Érzik, hogy mögöttük tömeg áll: a proletariátus. Ennek a nevében beszélnek. 193