A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Ötödik nap: A diákság és az ifjúmunkásság kérdései - Balázs András: Sport és kultúra az ifjumunkások életében

hetőségét is kívánja. (A Sarló 1931-iki határozata megfelel tehát annak az elvi deklarációnak, amelyet a sarlósok indítványára a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége 1929 szeptember havában Érsekújváron hozott a IV-iik csehszlovákiai országos magyar diákkongresszus alkalmával.) A szocialista agitáció a csehszlovákiai magyarság problémáinak konkrét vizsgálatát és tudományos analízisét sürgeti, különös tekintettel a fiatal intelligencia hivatására a társadalmi organizálás és ideológia-továbbitás, valamint a szakmabeli káderek kiépítése terén. 4. A Sarló célul tüzii ki a magyar dolgozó tömegek érdeksízolgálatába álló s a burzsoázia oldaláról leváló magyar diákok be szervezését a szocialista intelligencia, igy az uj épitészek, orvosok, tanítók, irók és művészek szakmozgalmaiba, mindazokat a diákokat pedig, akik a Sarló egész munkakoncepcióját magukévá teszik s munkájukat e teljes munkakoncepció szolgálatába állítják, a sarlósok prágai, briinni vagy pozsonyi csoportjába veszd fel. A Sarló szocialista diákpolitikájának végcélja tehát az elvi tiszta zottságu, öntudatos magyar szocialista intellektuálok élcsapatának szaporítása ennek az élcsapatnak minél átfogóbb, minél nagyobb akciósugnru társadalmi szerepbetöltése érdekében. A szocialista diákpolitika elvi határozatainak értelmében a kongresszus a diákpoliitikai munkatérre B o? r o s s Zoltánt, Kardos Ferencet és Szőke Lőrincet rendelte ki. Sport és kultúra az ifjúmunkások életében Irta : Balázs András Nézzétek, hogy a polgári osztályok milyen jól gondoskodnak a fiatalság megszervezéséről. Ma minden városban, sőt majdnem minden faluban van sportegyesület, színjátszó egyesület, dalárda, katolikus legényegylet, iparos-cserkész csapat s hasonló szervezetek. Nagyon jól tudjuk, hogy, a felsorolt egyesületek bármelyikéről legyen is szó, a munkásság szép számmal képviselteti magát bennük Tudjuk azonban azt is, hogy azok a munkások, ifjúmunkások, akik oda kerülnek, ki vannak téve az elpolgániasodás veszélyének. A felfelé való emelkedés óhaja hajt ki bennük s nem akarják, vagy talán már nem ,is képesek észrevenni, hogyha tapsolnak is nekik, amikor egy operettben vagy népszínműben szerepelnek, ha simogatják is őket, amikor egy dalt adnak elő, ha körülrajongják is őket, mint nagy footbalistákat, mégis munkások, proletárok s a helyük nem ott, hanem a proletariátus frontjában van. Nem lát-