A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Berecz Kálmán: A kisebbségi kérdés megoldása

kisebbségeket elnyomó államokat kényszeríteni tudja vállalt kötelezettségeik betartására. Számtalan páldáját látjuk annak

v hogy azok az államok, amelyek a nemzetek szövetségének döntésében érdekeik vagy szuvérén jogaik megcsorbítását látták, kilépéssel fenyegetőztek, hogy ezáltal is nyomást gyakoroljanak a nemzetek szövetségére döntésének megmásitása érdekében, aminek következménye lett, hogy a nemzetek szövetsége igyekszik lehetőség szerint kikerülni a döntést s legfeljebb barátságosan figyelmezteti az illető hatalmat kötelezettségeinek betartására és felhívja jelentéstételre. Ezzel azonban az ügy el is alszik. A kisebbségekre leghátrányosabb az egész procedúrában az, hogy nem tekintik félnek, nem léphetnek fel félként államukkal szemben a nemzetek szövetségénél, nem védhetik magukat kontradiktórikus eljárás alapján, csupán információs jog van biztosítva számunkra. Ebben a tekintetben a népszövetségi kisebbségi ligákra várna az a feladat, hogy kivívják a kisebbségek nemzetközi jogalanyiságának elismerését. Ma ugyanis a kisebbségek a nemzetközi jognak nem alanyai, hanem csak tárgyai. S igy a kisebbségi szerződésekben, illetve az egyes államok alkotmányában biztosított jogok és kötelezettségek a kisebbségeket nem, mint olyanokat, kollektivumokat illetik meg, hanem mint csak az illető állam idegen nyelvű állampolgárait, tehát csak .'!az egyeseket. A kisebbségek nemzetközi jogalanyiságának elismerése azonban még nem jelentené a kérdés megoldását, csupán bizonyos könnyítést a ma még tul hosszadalmas és nehézkes eljárásban. Sajnos, a mai zilált politikai és gazdasági viszonyok között kevés kilátás van arra, hogy a kisebbségi kérdés a közeljövőben akár csak napirendre is kerüljön a nemzetek szövetségénél és igy a kérdés megoldása az illető államok igazságosságán és a kisebbségek magatartásán, vagyis belső törvényhozási uton kellene, hogy múljék. Iiogy ez azonban nem fog bekövetkezni, nagyon is valószínű. Ez a megoldás különben sem volna likvidálása a kérdésnek, már azért sem, mivel az államok előnyben lévén a kisebbségekkel szemben nem nyújtanák azt a maximumot, ami a kisebbségek szabad politikai, gazdasági és kulturális fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges volna. A kisebbségek mai gazdasági függősége és kiszolgáltatottsága ugyanis az esetleges kultuiális engedményeket teljesen illuzórikussá tenné, márpedig gazdasági életlehetőség nélkül nincs kulturális életlehetőség sem. A kisebbségi kérdést tulaj donképen csak a kisebbségek eltűnése oldhatná meg véglegesen, de hogy ez a megoldási-