A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Balogh Edgár: A keleteurópai kérdés felvetése

Acdő réteg, az elszegényedő tiatal intelligencia avantgardistát, magyar történelmi vonatkozásban, nemzeti ünnepen, 1848 elmaradt polgári eredményeire és tragikus ellentmondásaira, a mindmáig felkísértő keleteurópai félsorsra, belső ki nem értségre való merész, hivatkozással. A nyilvánosság elé került tehát a keleteurópai kérdés és akik felvetették, harcos megoldást követeltek e kérdés számára. A nemzeti államok helyett a nemzetek államszövetségét. Nvugateurópa imperializmusa helyett a keleteurópai felszabadulást és önállóságot s mindenekelőtt: a nyugati lekötöttségii nemzeti burzsoáziák uralma helyett a dolgozók szocialista társadalmát! De ki veri fel ezeket a forradalmi követeléseket? és hol vannak azok az erők, amelyek ezeket a követeléseket valóra válthatják? A keleteurópai színekkel ékesített, vörös jeles koszorú jelentősége ezeken az ellenőrző kérdéseken dőlt meg. A váratlan tüntetés olyan oldalról, olyan társadalmi fénoméntől jött. amelynek mozgásait, átértékelődéseit, ideológiáját még nem mérte fel senki. Mindenki csak a tüntetés közvetlen származási helyét, a kisebbségi magyar diákság radikális élcsapatát látta, ebből vont következtetéseket s a fel vetett probléma igazi eredete: a valóság, a fiatalok elé tárult konkrét keleteurópai helyzet, a dolgozó tömegek érdeke, ez homályban maradt. A magyar belügyminiszter s a mögötte álló jobboldali és kormány sajtó, nemkülönben a kormánypárti képviselői, a budapesti parlamentben azzal vádolták meg a sarlósokat, hog> a cseh-francia aspirációk szószólói a magyar rezsim restaurációs törekvéseivel szemben, vagyis: a magyarság árulói. A csehszlovák kormánysajtó és Csehszlovákiai szociáldemokrata iskolaügyminisztere a demokráciának s a dunai államok közeledésének fiatal előharcosait üdvözölte a sarlósokban, természetesen a trianoni statusquo alapján. A kommunista sajtó átvette ugy a magyarországi,, mint a csehszlovákiai kormányvéleményt s a Szovjetunió ellenirányuló keleteurópai poilgári blokk radikális kezdeményezőinek bélyegezte meg a Petőfi-koszorús fiatalokat. A csehszlovák jobboldali sajtó viszont az irredentizmus vádját emelte a Sarló ellen idézvén azt a nyilatkozatot, amely szerint a fiatal radikálisok integer és autonom nemzettestek konföderációját akarják a Duna körül, nyilvánvaló ellentétben a magyar etnikumot szétvagdaló mai nemzeti államokkal. A sarlósok vágyakat fejeztek ki s amikor a megmozdult: közvélemény vizsgálni kezdte ezeket a vágyakat, nem láthatta meg mögöttük e vágyak igazi érdekeltjeit, azokat a történelmi erőket, amelyek e vágyakat egyedül teljesíthetik. A fiatal intelligencia témafelvetésére tehát a bizonytalan belemagyarázások zavaros orkánja felelt.