A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Balogh Edgár: A keleteurópai kérdés felvetése

íormista volt, akár forradalmi, abb.m az egyben megegyezett, hogy nem tudott feleletet adni a magvar életben felgyülemlett nagy kérdésekre. Ez a vérszegény marxizmus nem magyarázta meg, hogy miért akadt meg a történelem a Duna körül, nem oldotta meg a szláv-magyar-román bánatot és hiánvizott belőle az aiz átütő erő, amely egész népeket lobbanthat lángra uj, teljesebb emberi életért. Nem is csoda, hogy a forrongó magyar értelmiség távoltartotta magát ettől az ideológiától és még nagyobb odaadással fordult oda ahonnan eddig is minden erejét merítette: a szövevényes magvar elethez, a magyar valósághoz. Az egyre tervszerűbb szociográfiai munkát hovatovább magyar néptörténeti kutatások egészítették ki. A marxizmus történelmi materializmusához el nem jutott magyar népforradalmi intelligencia saját nemzeti adottsagai között kezdte vizsgálni az emberi történelmet, izigoru következetességgel értékelven át uj, népi szemszögéből a feudális és polgári beállítású magyar történetírást. Ugy a magyar történelembe, mint a magyar szellemiség történetébe is, a magyar népirodalomba és néprajzba, oly különös szenvedéllyel vetette magát a fiatal magvar nemzedék, hogy aligha találunk a történelem és a kultura emberi értékeivel oly feizsufoltan terhes, olyannyira vérbő, ízig-vérig magyar nemzedéket, mint éppen ezt a burzsoázia nemzetii jelszavaitól elrugaszkodott, imperialista nemzeti törekvésektől s a nemzeti állam ideológiától távolálló, forrongó fiatal intelligenciát. Mentől inkább mélyült el az elégedetlen fiatalság a népmult s a népi kultura vizsgálatába, mentől jobban itatódott át ez a gárda a magyar szellemiség nagyjainak ismeretével, annál tisztábban, annál élesebben bontakozott ki a keleteurópai népsors ezeréves titka. Állandó kísérletek Keleteurópa életének önálló megélésére s állandó bukás Nyugateurópa kérlelhetetlen taktikájával szemben. S már a huszita idők óta: a szegénység harcai nemzetii kibontakozásért, szociális javakért — nem egy nép, de minden keleteurópai nemzetek berzenkedése a rájuk hengerlődő nyugati fölénnyel szemben. Az uralkodó osztályok kérkedő magyarságával szemben a fiatalok megtalálták az egész magyar szellemtörténeten végighúzódó inferioritási érzetet, azt a másnak. mint keleteurópainak alig érthető bánatot, amelyben négy-Öt magyar itt is — ott is összehajol. A parasztlázadások, a szabadságharcok szelleme duzzadt a fiatal národnyikiek mozgalmában s jellemző, hogy az 1848-as szabadságharc problémáival kapcsolatban robbant ki a mozgalom keleteurópai kérdésfelvetése is a nagy nyilvánosság elé. 1929 március 15-én, tehát az 1848-as események évfordulóján, a sarlósok egy küldöttsége vörös szallagos koszorút akart elhelyezni a keleteurópai népek nemzeti színeivel a budapesti Petőfi-szobron. Bár a rendőrség ezt a tüntetést megakadi-