A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)
Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Balogh Edgár: A keleteurópai kérdés felvetése
kedett a csehszlovákiai magyar munkások részletharcaira, de azokat egy magasabb, lenini politika szerint a helyi és nemzeti körülmények számbavételével reális népforradalmi tömegharccá szélesítem nem volt képes. A doktrinér marxizmus már a csehszlovák köztársaságon belül is eláltaláno&itotta a magyar proletármozgalmi praxist, az államhatároknál viszont ez a szimpla praxis is megakadt s ami a csehszlovák határokon tul esett, az már egyszerűen a világíerradalmi vágyfantázia számlájára Íródott. A szlovenszkói és kárpátaljai kérdések összefüggését a környező államok problémakomplexumával. s igy az egész keleteurópai forradalmi horizonton a kisebbségi magyar kommunistáknak kellett volna felismernük, erre a kisebbségi magyarság helyzetéből önként adódó feladatra azonban a magyarzsidó forradalmi intelligencia származási adottságainál, pontosabban: társadalmi gátlásainál fogva alkalmatlan volt. A forradalmi marxizmust képviselő magyarzsidó kommunisták és a népforradalmi ideológia ju fiatal magyar intelligencia között állandó volt az ellentét. Az egyik oldalon, ha elvontan is, adva volt a proletariátus szerepének ismerete, a másik oldalon a helyes történelmi érzék s minden életrevaló helyzetfelismerés ellenére i> hiányzott még a proletariátusnak forradalmi élcsapatként való értékelése. Ámde a doktriner marxizmus nemcsak, hogy tudomást nem vett a nemzetiségi problémákról s a bennük lappangó népfo**r ad álra, i velleiitásokról, hanem egyenesen támadást kezdett a kisebbségi kérdés baloldali felvetése, a népforradalmi ideológia s a keleteurópai helyzettudatositás ellen. Az absztrakt internacionalisták ugy a csehszlovákiai, mint a magyarországi és erdélyi uj magyar diáknemzedék nemzeti problémáiban a reakció szellemét, sőt a fasizmus veszélyét látták s ilyen értelemben kezdték meg kritikai kampányukat. Az az esedékes marxista kritika, amely a fiatalok mozgalmaiban a nemzeti államideológiákkal való szembefordulást ë> az imperialista kapitalizmus ellen irányuló népforradalmi szellemet, mint a fasizmus nyilvánvaló ellentétjét, kellőképen értékelte volna, másrészt viszont a forrongókat a proletariátus forradalmi szerepének tudatositásával marxistákká nevelte volna, teljesen elmaradt. Az absztrakt internacionalista támadás a burzsoázia oldaláról a dolgozók oldalára átváltódó s ideológiailag is proletarizálódó fiatal magyar intelligencia konkrét magyar történelmisége ellen — visszariasztotta a fiatal forrongókat a marxizmustól s egyre távolabb tóita a magyar szociálrevolucionérek régóta kívánatos találkozását a proletariátus történelemszemléletével. Az a marxizmus, amellyel a forradalmivá fejlődő fiatal magyar intelligencia a magyar szellemi életben találkozott, akár re151