A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Balogh Edgár: A keleteurópai kérdés felvetése

középrétegek gyorstempóju, feltartóztathatatlan romlása nem engedhette meg a keleteurópai gondolatnak egy kispolgári önvédelmi és kibontakozási vonalon, mintegy Gandhi ideológiájában való kijcgecedését sem. Felvetődött tehát a gazdaságilag elmaradt keleteurópai né pek közös sorsproblémája, mégpedig olyan szubjektív formában, amely egy bizonyos társadalmi réteg: a deklasszálódó fiatal magyar intelligencia társadalomdmamikai mozgásainak és uj, népi szempontú történelmi valóságszemléletének felel meg. A problémafelvetés a keleteurópai burzsoázia uralma ellen irányul, annak nemzeti ellentéteivel szemben nemzetközi, nyugati lekötöttségü nemzetközi egyezkedéseivel szemben konzekvensen regionális és gyarmatforradalmi, de ebben a keleteurópai burzsoázia és a nyugateurópai imperializmus ellen irányuló vonalban nem a kisüzemi rétegek föltörekvéséből, hanem e rétegek letörésének megrázó tanulságából indul ki, amikor a polgáriasodást és az ezzel előálló belső differenciálódást többé be nem hozható történelmi etapnak ismeri fel Keleteürópában. Amint látjuk, túlérett már ez a probléma ahhoz, hogy felvetőinek csupán szubjektív-naiv kifejezése legyen. Hiszen már-már szinte érthetetlen, hogy ez a szellemi mozgalom, amely a burzsoázia ellen irányul, nem a középrétegek ideoló giájában mozog, átszakitja a magyar glóbusz szűkös horizontját és olv szerencsésen megkerüli annyi baloldali mozgalom temetőjét, a reformista államteóriát, miért marad magára, miért izolálódik c'l még mindig a szubjektív forradalmiságoit politikai taktikává realizáló marxista történelemszemlélettől? A nép felé mozgó, majd azizal magát azonosító fiatal intelligencia alakulásainak minden pillanatában önmaga kifejezését keresi tudományban, irodalomban, művészetben. Nagyon érdekes és őszinte, hogy a fiatalság erjedése elsősorban lírában, irodalmi, különösen lírai orientációban manifesztálódik. A néphez fordulás kezdeti stádiumában teszi magáévá a kisebbségi, majd magyarországi ifjúság is Móricz Zsigmondot és Szabó Dezsőt, akik regényeikben a falu felzsufolt ősegészsége felé gyújtanak vágyfantáziát, az uralkodó osztályok államfenntartó szerepe helyett a magyar parasztság, a vidék, a kisüzemi rétegek történelmi visszaszoritottságara terelik a nemzeti gond figyelmét, és segítségért sikoltanak az itt meginduló romlás, elsodródás láttára. S amikor a néppel való azonosodás megnyitja Keleteurópa széles szláv - magyar - ro mán távlatait, a maga felvillanó impresszióit a fiatalság Adv Endre líráján keresztül fejezi ki. A maga korában dekadansnek bélyegzett és dekadensen ünnepelt költő egyedül látta meg a meg-