A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Balogh Edgár: A keleteurópai kérdés felvetése

tévesztő európai máz mögött Keleteurópa ezeréves titkát s költői látomásban szól a magyar-oláh-szláv bánatról, amely a Duna körüli történelem lebéklyózott menetében örökre egy bánat marad. Közös történelmi elmaradottság, belső ki nem értség, bizonyos állandó kiszolgáltatottság Nyugateurópával szemben, ez az ő döbbenete, ez a látás váltja ki benne aizt a szorongó érzést, hogy saját igazunkhoz a más sors, a nyugati fölény, nem hagyott minket soha eljutni. A keleteurópai történelmi valóság eme intuitiv felfogása, Ady Endre felkelő vörös napot, egyetemes népmegmoizdulást, a polgári forradalmon túlmenő forradalmat hivó költészete vált a dolgozók oldalára álló fiatalság egyenértékű kifejezőjévé, mindennapos vallomásává. S hogy a fiatalság a keleteurópai valóság zenei linterpretálóiban, Bartók Bélában és Kodály Zoltánban is, hamarább találta meg a maga kifejezését, mint a marxista történelemtudományban, az nemcsak arra vezethető vissza, hogy ez a fiatalság akkoriban még nem ismerte fel a proletariátus történelmi szerepét és nem érte el még a proletariátus mozgalmait. Ez a fiatalság mindennapi cselekvéseiben konkrét és praktikus volt s a legtávolabb állott tőle, hogy a lirát, a zenét önmagában fogja fel. vagy annak összefoglaló, általános formanyelvében megrekedjen. Ennek a különös jelenségnek inkább az az oka, hogy a konkrét keleteurópai viszonyokra ébredő fiatal forradalmi intelligencia a marxizmus olyan absztrakt értelmezésével találta szembe magát a magyar szellemi életben, a&nely elfödte előle a proletariátus egyedül lehetséges döntő szerepét a keleteurópai sorsprobléma megoldásában. A magyar munkásmozgalom történetében mindezideig csupán egy spekulativen felfogott, absztrakt marxizmus szerepelt. Ez az absztrakt marxizmus a marxizmus nagy teoretikusait, a polgáriasuk nyugati nagy népek fejlettebb életformáiból vont történelmi materialista következtetéseket deduktív módszerrel alkalmazta a kialakulatlanabb magyar viszonyokra s igy lényegében hamisitett a meg a regionális helyzetanalizist, induktív felépitest igénylő marxista történelemkutatást. Ez a dogmatikusan deduktív, mechanikus történelmi materializmus minden kísérletet megtett arra, hogy a polgáriasodásban kiérlelődött népek történelmének rugói nálunk is megtaláltassanak, de semmilyen más feleletet nem tudott adni arra nézve, hogy eîzek a rugók miért nem hatottak nálunk is ugy, mint nyugaton, mint azt az egyet, hogy — a magyar elmaradottságot feudális mamutok kényuralma tartja fenn. A magyar helyzetanalizis hiányában elmaradt a keleteurópai perspektiva és a gyökértelen, talajtalan, lényegében idealistává vált magyar marxizmus nem ismerhette fel a nyugati viszonyok és a 147