A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Balogh Edgár: A keleteurópai kérdés felvetése

tőség is megszűnik és éhségre, betegségre, pusztulásra torlódik fel a népviseletből rongyokba civilizálódó milliónyi keleteurópai ember! A keleteurópaá lemaradás apokaliptikus rémlátása ugyanolyan inferioritási érzetet s pesszimizmust vált ki a burzsoászolgálatbói deklasszálódó kisebbségi, majd az intelligencia tulprodukciója következtében Magyarországon is a nép felé letöredező fiatal magyar értelmiségben, mint aminőt Oswald Spengler hires könyve, „Der Untergang des Abendlandes", a deklasszálódó és radikalizálódó fiatal német intelligenciában kiváltott. Azonban erre az inferioritási érzetre a, keleteurópai komplexumban nem a Hackenkreuz illuzionista optimizmusa reagál, hanem — a különös keleteurópai helyzetnek megfelelően: a tömegek oldalára állás és a burzsoáziával szemben fellépő forradalmiság reális aktivizmusa. Meg kell értenünk: a fiatal magyar radikálisoknál olyan réteg vezet, amely népi szempontjával örökre szembekerült a burzsoázia uralmának mindennemű lehetőségével. A lényeg ebben a szempontban egy bizonyos földterület gazdasági és társadalmi problémáinak nemzetközi felfogása az egyenetlenkedő és egyezkedőnemzeti burzsoáziák hatalmi ideológiáinak teljes felgöngyölítésével. A szláv-magyar-román népsors megokolásánál, a keleteurópai kiszolgáltatottság gyarmatérzetének megmagyarázásánál észre kellett vennie a fiatalságnak, hogy a fejlettebb Nyugateurópa fojtó konkurrenciáját, fejlődést akasztó, sőt visszafordító befolyását Keleteurópával szemben nem önmaga gyakorolja, hanem a keleteurópai kis nemzetek mindenkori uralkodó rendjeinek és osztályainak, ma a keleteurópai burzsoáziának s e burzsoázia államapparátusainak közvetítésével érvényesiti. Éppen a csehszlovákiai magyar kisebbség értheti a legjobban, hogy az egyetlen nyugateurópai fejlettségű, indusztrializált s igy a kapitalizmus belső ellentmondásai szerint tagozódott szláv nemzet, a csehek burzsoáziája mennyire a francia gazdasági és politikai imperializmus közvetítője Keleteurópa felé s ez az imperializmus mennyire a szlovák, román, lengyel, szerb és horvát kisántánt-burzsoázián keresztül siklik Keleteurópa fejletlenebb történelme fölé. Ilyen horizonttal rendelkezvén a kisebbségi magyar ifjúság mindenkor a nyugati hódító kapitalizmus érvényesülési vágyait érezte a kisántánt-burzsoáziával ellentétes magyarországi burzsoázia törevései mögött is. Egészen világos, hogy ilyen népi, a keleteurópai burzsoázia egyetemes nemzeti érdekeket gátló szerepét alulról fölfedő szempont a radikalizálódó fiatalságot gyarmati ideológiájában korántsem állította a burzsoázia úgynevezett nemzeti törekvései mögé. S még valamit meg kell itt mondanunk: a 145