A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Balogh Edgár: A keleteurópai kérdés felvetése

erejével megszüntette a maga kiindulási pontját s a nép felé forduló intelligenciát a tömegek oldalára és szempontjára váltotta át. Mennél jobban közeledett az intellektuális fiatalság a népvalósághoz és mennél bensőségesebb csereviszonyba került külö nősen a vidék életével, annál tágabbra kellett kiszélesítenie szemléletének eredetileg faji határoltságát és annál rohamosabban foszlottak szét polgári célkitűzései az egységes nemzeti szervezkedést illetőleg. Az európai műveltséggel, városi életstandarddal vidékre menő fiatal intelligenciának megdöbbenéssel kellett felfedeznie, hogy a nemzeti láttérben a polgáriasodás irányzatával mennyire ellenkező tömegmozgás észlelhető. A közvetlen élmények megrázó erővel tárták föl előtte mindama rétegek pusztulását, amelyeknek gazdasági függetlenségére a maga sorsát állami háttér •nélküli kisebbségi helyzetében hizhatta volna s amelyek fejlesztését a nemzeti prosperitás, a faji önvédelem tengelyévé tehette volna. A deklasszált intelligenciának észre kellett vennie, hogy a deklasszálódás vonalán nem mozog egyedül, hanem ugyanazon a vonalon zuhan lefelé a csődbe, a szegénységbe a kisgazdatársadalom és a kisiparosság hatalmas tömbje is. E jelenségek észlelései léi és magyarázásánál nyilik fel a szemlélet faji dimenziója, hogy helyet adjon egy olyan perspektívának, amelyben a polgáriasodás elmaradása, a demokratikus kibontakozásról való végzetes lekésés közös regionális jegy és bizonyos állandó történelmi késéssel indokolható. Röviden: a kisebbségi magyar népszervezésre európai rangu polgári vágyakkal és elképzelésekkel vállalkozó fiatal magyar intelligencia arra ébred, hogy a magyar vidék nemcsak távol van még az európai színvonaltól, hanem azzal ellentétes irányban romlik lefelé. A nyugati prosperitás történemi sémája nem illik erre a tájra. S amily mértékben nő az ellentétek felismerése —• egyszerű összehasonlítás révén — Nyugateurópa viszonyai és az elmaradt magyar vidék forditoüt történeim,isége, deklasszálódása között, oly mértékben szélesülnek ki az elmaradt táj kontúrjai az egymás mellett lakó és egymás mellett pusztuló magyarok, románok éš szláv népek egész lakterületére, Keleteurópára, A kisebbségi magyar intelligencia uj nemzedéke a magyar népet kereste s miután a magyar dolgozók sorsa, története elválaszthatatlanul és különlegesen azonos a környező szláv népek és a románok sorsával és történetével, olyan magyar népi szempontra tett szert, amely nem ismer faji korlátokat és egyetemes keleteurópai értelemben is népi, vagy, ha már a felfedett valóságból vesszük a terminológiát, egyetemes keleteurópai értelemben — proletár. Keleteurópa tragédiája a legélesebb kontúrokban a csehszlovákiai magyar kisebbség intellektuális uj nemzedéke elé tárult. 143