A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Balogh Edgár: A keleteurópai kérdés felvetése

À keleteuröpai kérdés felvetése I r Ja : Balogh Edgár A világhábo ru után kisebbségi sorsra jutott magyar intelligencia egyes forradalmi mozgásba jutott rétegei helyzetükből kifolyólag egy olyan nagyjelentőségű kérdés szubjektív felvetőivé váltak, amelynek kiobjektiválása lényegesen előmozdíthatná ugy ennek a forradalmi intelligenciának a szerepét a proletariátus harcában, mint a proletariátus forradalmi taktikájának konkretizálódását is egy bizonyos földterületen. Ez a nagyjelentőségű kérdés a keleteurópai kérdés, illetve minden olyan részletprobléma összessége, amely Csehszlovákia, Lengyelország Románia, Magyarország, Jugoszlávia és Bulgária gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális viszonyainak kü'önleges összefüggését dokumentálja. Az a forradalmi intelligencia, amely e kérdés szubjektív hordozója, elnyomott nemzetiségi helyzetében gazdasági válságba jutott: rég^' társadalomszervező és szellemiséget továbbitó szerepét a magyar burzsoázia oldalán elvesztette, s ezt a szerepét a cseh, román és szerb burzsoázia államában nem kapta meg. A deklasszálódás vo nalán mozgásba jutva két ponton vált forradalmivá. Ez a két pont különben egyazon szubjektív történelemszemlélet és történelmi öntudat két oldala. Negativen: ez az intelligencia lázadozik a merev nemzeti államideológiák ellen, amelyekből kimaradt. Pozitiven: ez az intelligencia az egymástól elválasztott., sőt egymással oly kirívóan szembehelyezett nemzetek, a magyarok, a románok és a szláv népek közös problémáira ébred és, társadalomszervező, valamint szellemiséget továbbító készségeivel e problémák történelmi megoldását követeli. Ugv e negativ, mint pozitív szellemi forradalmiság magasabb íokon, összefoglalásszerüen, a keleteurópai kérdés felvetésében reprodukálja magát. Mielőtt e szubjektiven felvetett keleteurópai kérdés tárgyilagos analízisébe és így marxista átértékelésébe bocsájtkoznánk, érdemes lesz részletesebb megvilágításba helyeznünk a kérdést felvető intelligencia történelemszemléletének és történelmi szerepvállalásának kialakulását. A kisebbségi viszonyok közé jutott magyar intelligencia uj helyzetébe olyan történelemszemlélet hozott át, amelynek a másult körülmények között szükségszerűen meg kellett változnia. Ez a magyar polgári államra beidegzett történelemszemlélet egyfelől teljesen elvonatkoztatta a magyarságot a környező nemzetiségektől s igy a nyelvi különbözőségekből biológiai ellentéteket csinált, másfelől a különvalóvá tett és egységesen felfogott magyar nemzetet a dunamedenceí történelem kutforrásává idealizálta. Ezzel