A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Szociofotó 1931

ez a fiatal, dacos bacsa, mint a jámbor öreg hegyilakó egy másik fényképen. Alázatosan fontoskodó, hízelgő arc, amint a szolgaiélek büszkeségével erre a kérdésre felel: „Gazdag ember-e a Majláth gróf?" Itt, a két hegyi szlováknál csap át a képszallag rohamtempóba a végkifejlésekig. Ami innen következik, a néplélek olyan végső feszülése, amelynek már vagy tragikus eltorzulásba, vagy az uj ember forradalmába kell átváltódnia. EGY TÁL KRUMPLI ÉLETSTANDARDJÁN — a következe felirat. Kárpátalja ukrán, magyar, zsidó és cigánv éhségvidéke következik. Egyre vészterhesebb ellentétek. Egypár pompás cseh betonpalota Ungvárról és Munkácsról, bankok, gyári lerakatok, s a lyukas szűr, a rongyokban lógó népviselet megdöbbentő gyarmati képe. Fáradt parasztarcok, üvegesedő nézések. Egy szalmafedeles ház előtt, mintha beteg volna, ugy ül, támaszkodik szótlanul egy erdei munkáscsalád. Gyermektemetés a Verchovinán! Rongyokba takart kis deszkakoporsó ereszkedik le egy parasztszekéren a hegyekből, elől sietve viszik a keresztet, siet a pópa, siet a két gyászoló paraszt. Kietlen kép. Az ikonok hazája e/.. Hármas keresztek, hagymakupolák merednek az ember fölé. Alulról, ferdén fotograf ált, szimbolikus erejű képek. Az egyre fokozódó nyomorhullámban és ájult ájtatosságban szinte elveszik az a néhány felvétel, ami itt, ezen a falon még elvétve polgári kuiturát, Európát jelent: cseh és magyar polgári politikusok lovon és fürdőkabátban, néhány technikai felvétel: hidkonstrukció, gyárkémény, uniformisok. Művészi alakítás ez: a dráma a Végkifejlethez közeledik s \tz beleszövődnek még utoljára a kezdet, a Pozsonytól kezdve lépésről lépésre erősebben megtagadott polgári Nyugat és polgári hatalom motívumai. A jámbor bacsától, Majláth gróf csatlósától az ukrán ikonokig és a kaftános, imatakarós keleti zsidókig fokozódik az elmaradt Kelet ájultsága s a nyomor infernója a végső feszültségben drámai megoldást követel. Vagy a nyomorból az ember deformálódása következik, vagy a teljes lemeztelenedettségben felszakadnak az illúziók és kirobban a forradalmi harc kenyérért, munkáért, szabadságért. Az egyik vonalon a nagyszöllősi gyermekmenhelyhez vezet a képszallag. Abnormis gyerekek játszanak, nyomottan bámulnak, egy kis őrült félelmetesen kacag. Az ájult ember tragikus bukása ez. Megdagadt inyü, skorbutos gyerek, golyvás kretén, kolduló faluhülyéje adják meg a bukó ember bucsuakkordjah. Valóban marxista látás kellett ahhoz, hogy a rongyokba romló népi világ apokaliptikus csődje láttán az „Ember küzdj, és birva bizzál" szózatával végződhessék a XX-ik század eme szlovenszkói és kárpát-