A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Szociofotó 1931

aljai fényképdrámája is. A döntő dokumentáció itt: a szegénység, a nyomor a végső fokon uj, jobb élet kezdetébe csap át. A kiállítás h'náléja a munkácsi' földmunkáskongresszus fényképanyaga volt. ÉLJEN A DPSZ! — ez áll a zászlókon és táblákon a menet előtt. Éljen a Dolgozó Parasztok Szövetsége! Magyarul is, cirill­betüscn ukránul is. Százan és ezren vonulnak, kimért lépéssel. Egy különös felvétel: csak a lábak. Bocskoros, halinagatyás pa­rasztláb és mellette, katonás ütemben lépést tartva, a városi mun­kás gyűrött nadrágja és bakancsai. Másik kép: biciklis felvonulók. Egy harmadik képen: asszonyok a kommunista tüntetőmenetben. Aztán arcok: tisztaszemü munkások, egy nagybajuszu, büszke test­tartásu, halálosan komoly magyar földmunkásvezér. Itt, ezekben a képekben oldódik fel a hisztériáig emelt, dekadenciáig vigasztalan omlásanyag. Nyugodt, döntő menetelés, fölvonuló ezrek utja az ajultság, a nyomor, az emberi deformálódás infernójából a beton­konstrukciók józan korszerűsége, a szocialista társadalomalakitás relé. Itt már tömegritmus dönt, ezrek határoznak s a végső, em­bermegváltó harcra készen uj, tiszta szlovenszkói és kárpátaljai ember integet. Az embernek feltétlen bizalma támad a harcos ko­morságu, határozott arcélű, nyugodt parasztarcok és munkásarcok ránt. A szociofotó-kiállitás a fototechnika tökéletességével és a «marxista látás tisztaságával Szlovenszkó és Kárpátalja első nagy do­kuMientumművészeti eseménye volt. A keleteurópai sorsvalóságot megelevenítő kiállítás közép­pontjában állították ki Ady Endre halotti maszkját, Bokros-Birman Dezső szobrászművész alkotását. 137

Next

/
Thumbnails
Contents