A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Szociofotó 1931

magából az életből. Országutat látunk autóutjelző táblával és primitív píéhkrisztussal. Mintanagybirtokok végtelen táblái és a kisparasztok egymásbatekert apró földecskéi váltogatják egymást. Rongyos kőtörő, nincs még tizenöt éves, térdel a sárban és. cigarettázik. A felvidéki kisvárosok csődje megdöbbentően szimbolikus képekben kapott kifejezést. Az órásmester, a szatócs, a cipész és csizmadia, a patkolókovács és esztergályos régimódi, középkorian diszes cégtáblái, jelvényei körül az enyészet, s diadalmasan emelkedik a nyomott ajtók, kis ablakok, apró házak, cikornyás diszek fölé a cseh gyári lerakatok fölénye építésben, megvilágításban, a reklám korszerű effektusaiban. Idegenből jött ide ez a kultúrfölény, mert íme: a korompai leépített vasgyár üres ablakai, füvei benőtt udvarai figyelmeztetnek Szlovcnszkó tragédiájára az imperialista kapitalizmus válságában. Másutt munkanélküli bányászok sötétítenek. S nem vigasztal meg a fehér gőzbe és fekete füstbe burkolt, teljes üzemben dolgozó turócszentmártoni gyárak képe senu mert látjuk a munkásokat: parasztmunkások ezek, a hegyek gerincén juhokat őrző bacsák testvérei. Olcsó robotosok, ideigóráig használt primitiv embermassza ez, vergődő sorsok a nyugati technika és a fenyveserdők ősi ájultsága között. Nagy cím: JANOŠÍK ORSZÁGA. Az Alacsony Fátra törpefenyői és borókabokrai között juhőrző és sajtkészitő bacsák. Vad nézésű fiatalok, hetykék és jámbor, fogatlan öregek. Fölöttük az örök szózat, mely, miként az idő, fogyasztja gerincüket és szemük tüzét a hetyke ifjúságtól a jámbor öregségig : Hlinka András jellegzetes, szuggesztív arca, a politikai szónoklás papi hevében. Jellegzetes kép ebből a világból: egy szlovák parasztasszony sajátságos népviseletében, hátán batyuba kötött gyermekével, fényes kirakat előtt áll. Női divatáruház. Finom kalapok, csipkék, selyemharisnya egy viaszlábon. Sóváran bámul az asszony, de ettől a gyári árutól nemcsak a szükséges pénz hiánya,, hanem egy még le nem vetett paraszti életforma választja el. Több képet is látunk az egyik Tyerhova fölötti szalasróL Ennek a szalasnak fiatal bacsája tiltakozott az ellen, hogy lefényképezzék. ,,Azért fényképeztek csak le, hogy kinevessenek az urak a városban" — hajtogatta és a baltájával fenyegetődzött. Amikor nagy nehezen megértették vele, hogy a szegény ember igazáról lészen szó, arról, hogy itt minden nyomorúság osztálysors, s aki majd látja a képeket, tudja, hogy változtatni kell az ilyen világon, — rámosolygott a gépre és gondoskodott arról, hogy természetes munkafolyamatában fényképezhessék le a vándorok. Mennyire más 135