A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Hornyánszky István megnyitó beszéde a Sarló szociofotó-kiállításán

tek csak ezeket a fényképeket! Nemcsak fényképek ezek, hanem dokumentumok is. Ez itt maga a valósáé, a mai társadalmi rené meghasonlásáról hull itt le a lepel. Kastélyok és viskók, csendőrök a burzsoázia képviselői, — itt Hlinka, ott Szent-Ivány, — favágók, emberek a hegyekből, rosszul táplált gyermekek. Kérem Önöket, hogy többet lássanak ezekben a képekben, mint csupán a valóság dokumentálását. Mi éppen azt akarjuk bebizonyítani, hogy ennek a szomorú valóságnak el kell tűnnie. Közös harcot kell vállalnunk ennek az embertelen valóságnak az eltávolításáért Kérjük Önöket, támogassák ebben a közös harcban a szlovák H magyar forradalmi intelligenciát!) A Sarló szociofotó-kiállitása Hornyánszky István megnyitó beszéde Mialatt a technikai és szociális fejlődés megmozgat és átfonnál mindent, a fényképezés szlovenszkószerte megmaradt vasárnapi sportnak, eszköznek merev családi képek és melankolikus tájak megőrzésére. A Sarló szociofotó-kiállitása biztos mii vésze tteF mutat rá arra az objektumra, amelyet a lencse eddig végzetesen nem ismert: a lüktető életre. Elétek döbbenti a várost, a falut, az országutat, a földet, a gyárak, bányák életét, munkások és parasztok sorsát a kapitalizmus fojtó krizisében. Elétek teszi a szlovenszkói küzdés, munka és nyomor minden dokumentumát, gondolkozásra kényszeríti még azokat is, akiknek nem elég meggyőzőek a statisztika számoszlopai, sem a grafikonok görbéi. Kell, hogy ez a kiállítás bázisát képezze egy szociofotó mozgalomnak, mely bátran szembeszáll a múlttal, rámutat a kapitalista társadalmi rend belső ellentmondásainak tarthatatlanságára és u> perspektívát ad. Ezzel a célkitűzéssel nyitom meg a Sarló nevéhez a kiállítást.