A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Szociofotó 1931

SZOCIOFOTÓ 1931 A Sarló szociofotókiállitása a hosszuuccai Pálffy-palotában R os le Ney 164 művészi kiállítású, nagyított fényképfelvételét mulatta be Szlovenszkó és Kárpátalja gazdasági, társadalmi, nemzetiségi és kulturális valóságáról. A kiállítás alkalmából négyoldalas .propagandairatot adott ki a Sarló. Ebből a nyomtatványból ^dézzük a következőket: Egy válságba jutott, izgatóan érdekes földdarab problémáit döbbenti elénk a hideg fényképezőlencse. Rideg tényeket regisztrál a filmfelvevő készülék. A robbanásig feszülő korkérdésekről lefoszlik az ábrándos köd és a hamis szinpadi beállítás rongya. Csupasz valóság mered ámuló szemünk elé: ez Szlovenszkó és Kárpátalja 1931-ben! Kavarog a sok nép, elütő tájak, változó társadalmi viszonyok, kiáltó ellentétek zűrös kaleidoszkópja ez, s mégis, mintha közös törvény rángatná a legellentétesebb kérdéseket. Szlovák, magyar, zsidó, német, ukrán mozaik egy fájdalmas vonaglás képét adja, A kor felzsufolt erői közt remeg az Alföld és a Tátra. A Sarló nyári népismereti vándorlásai alkalmából indult el néhány fényképezőgéppel s egy filmfelvevő készülékkel ROSIE NEY párizsi avantgardista fényképezőmüvésznő és SYLVIO SILKA, egy francia filmgyár igazgatója, szlovenszkói és kárpátaljai túrájára. Néhány lelkes magyar diák vezetése mellett járták be az alföldet s a hegyeket, a városokat, falvakat, tanyákat és szállásokat, gyárakat, bányákat és országutakat. A sok ezer felvételből a Sarló most mutatványszerü kiállítást rendez. Eddig egyedülálló kezdeményezés ez, tájképek és csendéletek, esetleg fototechnikai bravúrok helyett a mindennapi népélet szociális valóságát objektiválni a közönség elé. Szociofotó kiállítás, ez azt jelenti, hogy vándorolni kellett minden időben hegyen-völgyön át, beszélni gyermekekkel és öregekkel, fürdőtrikós uri nyaralókkal és lesoványodott munkanélküliekkel. Meg kellett látni a felületi jelenségekben a hallatlanul felgyülemlett és kiélezett gazdasági és társadalmi erők megnyilvánulását. Szociális valóságot kellett fotografálni, nem a képért, hanem a tiszta valóság őszinte felmutatásáért; 133