A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)
Harmadik nap: A csehszlovákiai magyarság kulturája - Peéry Rezső: Proletárság és szellemi kultúra
feloldja a dolgozók egységes társadalmába. A szocialista mozgalomba belekerült egyébként igen jóhiszemű polgári intellektuálok egy bizonyos proletárhősi kultuszt teremtettek, meg, a saját polgári voltuk antitézisét szabva meg ebben, ezek az emberek tudatosítják ilyen antimarxista merevséggel a proletárkultura fogalmát, s különböző elméleteket ennek a perifériáján (például a „proletárszürkeség".) A marxistáknak ezzel szemben látniok kell a szocializmus jövőjét, s ezt a fogalmat: proletárkultura, az ellentmondásban kell felfogniok: Átmeneti, ideiglenes harci állapot: a degeneráló burzsoákultura ellen, ami addig létezik, amig ellensége. Trockijnak az álláspontja ebben a kérdésben: „Alapjában helytelen a polgári kultúrával és művészettel szemben a proletár kultúrát és művészetet szembe helyezni. Proletár-kultura és művészet egyáltalában nem lesz, amennyiben a proletáruralom átmeneti. Épen abban áll a proletárforradalom történeti győzelme és morális nagysága, hogy ez a proletárforradalom helyezi le az alapját az osztálytalan és első alkalommal igazán emberi kuturának. Mig a szó teljes értelmében vett proletárkulturáról beszélhetünk, addig a proletariátus feloldja magát aiz osztálytalan társadalomba, ekkor tehát nincs proletárkultura többé, hanem szocialista kultura, kollektiv kultura." Trockijnak ez az 1923-ban leirt álláspontja: alapjában helytálló, de a forradalom időszakára vonatkozólag szintén merev, doktrinér, mert különösen a német munkásmozgalom fejlődése igazolja, hogy egy átmeneti harcos proletárkulturának a kifejlődésére s ennek az öntudatos munkáselemben való elterjedésére megvan a lehetőség. (Munkászinpad és munkásirodalom Németországban ma komoly tényezői a szocialista mozgalomnak. Szlovenszkói példa: a népi játékok spontánságával eljátszott s szlovenszkószerte elterjedt nemeskossuti jelenet és népdal.) Itt kell azonban megemlítenünk, hogy ez a harcos agitativkultura korántsem elég arra, hogy akár ebben a keserves mában jelentkezett proletár-kulturszükségletet is kielégítse. A szocialista mozgalomnak ezért szüksége van az általános kulturális tanítómunkára, (hogy fejlődjön ki például a gyarmati Keleteurópában ilyen harcos kultura, mikor a fiatal dolgozók sokszor írni-olvasni is nehezen tudnak) s az eddigi kulturáknak ismertetésére, felmérésére, kritikájára. A forradalmi munkásosztály nagy tanítómestere: Franz Mehring adott erre eddig utánozatlan példát. Ellentétben a szocialista mozgalom olyan intellektuáljaiival 5 akik burzsoá-iszonyukat 1*3
