A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Harmadik nap: A csehszlovákiai magyarság kulturája - Peéry Rezső: Proletárság és szellemi kultúra

általános kulturiszonnyá szélesítik ki s a kultura kérdésében a barrikádra hivatkoznak, Mehring a német és a világirodalom szellemi arzenáljából ki tudta válogatná azokat a fegyvereket, amik a szocializmus győzelmét segítik kivívni. A következőket kell megismételni konkluzióképen : • A kultura és a proletariátus közös fejlődési utja: a harc a szocializmusért. A proletariátus öntudatos része azonban már ma megteremti ideiglenes harcos kulturáját. Igeneljük, propagáljuk ezt a forradalmi proletárkulturát, de tudjuk azt, hogy a leiszabadulási küzdelemben a kulturának csak alárendelt szerepe van, s hogy a munkásosztály győzelme után az emberi kultura fejlődésének olyan fokára fogunk lépni, aminek a határait nem látjuk tisztán, hiszen mindannyian az osztálytársadalom szülöttei vagyunk. Propagáljuk a harcos proletárkulturát. De tudjuk, hogy ez átmenet, s célunk: a szocialista kultura. Amit Franz Mehring a művészetre vonatkozólag mondott a munkásosztályról, az vonatkozik az általános kulturperspektivára is: „Hogyha a rohamosan lefelé menő burzsoáosztály már nem képes uj művészetet teremteni, ugy a felfelétörő munkásosztály még nem produkálhat nagy művészetet, lelkének mélyén bármilyen forró a vágyakozás a művészet után. De: amilyen lehetetlen, hogy a proletár osztályharc folyamán egy uj művészi kor fejlődjék ki, annál biztosabb, hogy a proletariátus győzelme a művészetnek egy olyan éráját fogja megteremteni, aminél nagyobbat, remekebbet ember még nem ért meg."